A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - Ásványtani vizsgálatok a Sátorkőpusztai-barlangban
ÁSVÁNYTANI VIZSGÁLATOK A SÁTORKŐPUSZTAIBARLANGBAN NAGY, S; VOJNITS, A; dr. WEISZBURG , T. G. szisa@t-online.h u; minil07@gmail.com Bevezetés A Dorog melletti Sátorkőpusztai-barlangot 60 éve fedezték fel. Ennek tiszteletére egy átfogó kiadványt jelentet meg a barlangot kutató csoport. A kiadvány ásványtani fejezetének megírására kértek fel minket, és dolgozatunkban e munkának első eredményeit összegezzük. A barlangban megtalálható ásványok kialakulását, kiválási sorrendjét vizsgáljuk, a kapott eredményeket pedig felhasználjuk a barlang kialakulásának modellezéséhez. Célunk, hogy a korábban elvégzett vizsgálatokat felhasználva, azokat kiegészítve a barlang fejlődését, kialakulását rekonstruáljuk. Földtani háttér A Sátorkőpusztai-barlang a Pilisben található, a Dorogi-medencében, Dorogtól mindössze 2 km-re, a Nagy-Strázsa-hegy DK-i oldalában (1. ábra). A barlang befoglaló kőzete a késő-triász Dachsteini Mészkő, amely a Strázsa-hegy oldalában kisebb blokkokra töredezve, ÉNY-DK-i csapással, 500-600 m hosszan bukkan a felszínre. A Dachsteini Mészkő Formáció a Dunántúliközéphegységben a felső-nóri és a rhaeti emeletben általános elterjedésünek tekinthető (Haas, 1998), átlagosan 700 és 1000 m-es vastagság között változik. Ugyanakkor a Pilisben helyenként az elzárt medence fáciesü Fekete-hegyi Formáció helyettesíti. A Pilis hegység azon részein, ahol nem helyettesíti a Fekete-hegyi Formáció, a Dachsteini Mészkő a Fődolomit Formációra települ. A fedőjében diszkordanciával települő alsó-jura képződmények vannak, többnyire a Pisznicei Mészkő Formáció tagjai. A Dachsteini Mészkő sekély tengerben keletkezett, periodikus változó vízszint mellett, amire Lofer-ciklusok jelenléte utal (Haas, 1998). A belső selfterületen finom mésziszap halmozódott fel. A barlang keletkezése szempontjából a befogadó kőzet mellett kiemelt jelentőségű még a Tábla-hegy (a korábbi földtani irodalomban Babszky-hegy néven is szerepel). Felépítő kőzetei: eocén-oligocén biotitdácit és miocén amfibolandezit-tufa és -agglomerátum (Nagy, 1969). A vulkánitok formációba sorolását nehezíti, hogy a korábbi leírás említ paleogén vulkáni tevékenységet is a Tábla-hegyen (Nagy, 1969), míg a korszerű irodalom szerint a paleogénben a Dunántúli-középhegységi egységben a vulkanizmus a mai Zalai-medencére korlátozódott (Császár, 1997). A kőzetek formációszintű besorolását nem teszi lehetővé a térképmagyarázó (Nagy, 1969) és a jelenlegi litosztratigráfiai táblázat (Császár, 1997) közötti eltérés (a felső-eocénben a Szentmihályi, a Nadapi és Recski Andezit Formációk az egyedüli formációszintü vulkáni képződmények Magyarországon, míg a miocénben a Mátrai Andezit, Gyulakeszi Riolittufa, Tari Dácittufa és a Galgavölgyi Riolittufa Formációk ismertek). A különbségek oka lehet esetleg, hogy korszerű módszerekkel már máshová sorolták a korábban biotitdácitként, ill. amfibolandezit-tufaként és -agglomerátumként leírt kőzeteket. 128
