A Sátorkőpusztai-barlang

Tartalom - Ásványtani vizsgálatok a Sátorkőpusztai-barlangban

Kutatástörténet A természetes bejárattal nem rendelkező Sátorkőpusztai-barlangot a Honvédkincstár által a Nagy-Strázsa-hegy délkeleti oldalán létesített kőbánya nyitotta meg 1944-ben. A több ponton is felnyílt, jelentéktelennek látszó üreg nemigen keltette fel a kőfejtő munkások érdeklődését, így a barlang még két évig felfedezetlen maradt. 1946 júniusában a dorogi szakszervezeti iíjúság köréből néhányan behatoltak az üregbe, és a felsőbb, különleges felszerelés nélkül bejárható részeket megtekintették. Ok értesítették a barlangkutatókat, akik közül elsőként Jakucs László, majd szeptember 28-án Venkovics István és Nick Matild is felkeresték a barlangot. Felfedeztek egy 11 m mély, tölcsérszerüen kiszélesedő aknát, amelybe kötéllel leeresztették Nick Matildot, aki kikutatta a mélyebb szinteket is. A további feltárásokkal a Magyar Állami Földtani Intézet Venkovics Istvánt bízta meg. A részletes felmérések néhány hét alatt megtörténtek. A barlang alaprajza igen bonyolult, így ez csak a Jakucs László által készített háromdimenziós gipszmodell segítségével vált teljesen érzékelhetővé. Egy 1950-es felmérés kimutatta, hogy az 1946-os felfedezéshez képest a barlang 25%-os tudományos és mintegy 50%-os esztétikai pusztulást szenvedett. Nem segített az sem, hogy 1951-ben védetté nyilvánították. A dorogi Kadic Ottokár Csoport 1959-ben vette át a barlang vezetését. Megóvni azonban nem sikerült ezt a páratlan természeti kincset, mivel a bejáratot fedő vasajtót hívatlan látogatók újra és újra felfeszítették. Ebben az időben tünt el többek között a „Vívótőr" 70 cm hosszúságú gipszkristálya, a 15-25 cm átmérőt is elérő gipszvirágok, és semmisült meg a Benedek Endre-termet díszítő 18 pompás gipszoszlop, amihez hasonlót Magyarországon mind a mai napig nem ismerünk. A barlangban sokáig nem értek el jelentős feltárást. 1975-ben a dorogi barlangkutatók bányászati módszerekhez folyamodtak, és függőleges akna kihajtásába kezdtek. Az év végére 9 m-re jutottak le. 1977-ben további járatrészeket ismertek meg. Ezeket a részeket Kadic Ottokárról nevezték el, aki a szomszédos Strázsa-hegyi-barlangban 1922-ben ásatási munkákat végzett. 1978-ban a Kadic-szakasz bejáratát alkotó 10 méteres ácsolt akna beomlott (Kordos, 1984; Takácsné, 2003). A barlangot és környékét 1982-ben fokozottan védetté nyilvánították. Gondozását 1990-ben a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédő Egyesület (BEBTE) vette át. Egyes szakaszok 1993 óta az ún. overallos turizmus számára is látogathatók. Mintagyűjtés A barlangban két alkalommal jártunk mintát gyűjteni. Az első túrán a barlangot kutató BEBTE csoport tagjai, Sásdi László a MÁFI-ból, dr. Weiszburg Tamás, Tóth Szilvia és Nagy Sándor vettünk részt, a következő alkalommal a BEBTE csoport tagjai, Nagy Sándor és Vojnits Anna. A mintákat a Kővirágok terméből, a Nagyakna aljából és a Gipszoszlopok fölül gyűjtöttük. A minták tartalmaznak feltehetőleg gipszoszloptöredéket, alapkőzetet, tektonikai breccsával. Emellett egy 1-2 mm-es kéregből is gyüjtöttünk, mely egy repedésben volt, és a forrás melletti szürke rétegzett kőzetből is gyüjtöttünk mintát. Ez feltehetőleg karbonát, száradási repedéseit, pedig gipsz tölti ki. A barlangban gyűjtött minták pontos lelőhelyét az 5. és 6. ábra mutatja. A különböző pontokon gyűjtött mintákat az 1. táblázat foglalja össze. 129