A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
A bevonó réteg lefelé tovább vastagszik olyannyira, hogy már a boxwork éleit is elfedő tüpamacsos és „karfiol" bevonat alakul ki, akár több cm vastagságban. Ez az ásványkéreg az illető gömbüst alsó pereméig tart, ott megszűnik és az alatta következő gömb újra kopár, porló felszínnel kezdődik. A kisebb és lejjebb lévő gömbüstök felszínét a főtéjükben is hártyavékony kalcitkéreg vonja be, de a kőzet maga az alatt is porlik. A folytatás lefelé már a fent ismertetett szerint következik. Furcsa jelenség, hogy a kőzet porlása nem áll meg az ásványbevonat fölött, hanem a-mögött is folytatódik, így a kalcittal átitatott kérgek és boxworkok mintegy önálló burkolatként elállnak a kőzetfaltól, íves éleket képezve. Különleges oldásforma a Z- folyosó bejáratában és a Kereszt-hasadékban előforduló feláramlási cső. Több helyen, mint az Öltöző, Kereszt-hasadék, Kacsa, Kút a barlang szembeötlő képződményeitől eltérő üledékrétegeket találunk. Ezek egy korábbi üregesedés kitöltései, amibe gyakran a hévvizes gömbüstök beleoldódtak. Ezek az üledékek nagyon valószínűvé tesznek egy öskarsztos üregrendszert, amit a hévvizes folyamat feltárt. A felső zónában mint említettük, a gömbfülkék és kupolák látszólag teljesen függetlenek a tektonikus preformációtól. Kivétel ez alól a Kristály-fülke bejárati hasadéka és a Kereszthasadék. Ezek valódi hasadékjáratok, de érdekes módon közel merőlegesek a fő szerkezeti irányra. A felső zóna ásványkiválásai közül leggyakoribbak a kalcitok. A már részletezett milkroboxwork ásványai közül az általunk talán helytelenül tűs aragonit pamacsoknak nevezett formációt kell kiemelni. Ezek a nagyon gyakori alakzatok 1-3 cm-es párnácskák, melyek felszínét sűrűn beborítják a 3-10 mm-es tűkristályok. Sajnos ezek szenvedték el a legnagyobb pusztítást. Leggyakrabban fehérek, de sokszor sárgára, barnára vagy vörösre színezett formái is előfordulnak (pl. Ferde-terem). Formájuk rendszerint sugarasan egyenes, de nem ritkák a görbült tűk is. Fönt sokkal ritkábbak a Ferde-teremtől lejjebb rendszeressé váló borsókövek. A legutóbbi időben kerültek az érdeklődés homlokterébe a leggyakrabban a Kereszthasadék és a Ferde-terem táján észlelt „mandula" alakzatok. Ezek mindenhol a sérült részeken, letört ásványkiválásos kőzetélek metszetében találhatók. Réteges szerkezetük mindig csúcsban visszaforduló alakzatot formál. Mivel sósavra nem, vagy csak nagyon gyengén pezsegnek, dolomit anyagúnak gondoljuk őket. Külön említést érdemel a barlang legismertebb ásványa a gipsz. Képződését KRAUS egyértelműen pirit-bomlás eredetűnek tartja, de más vélemények is vannak. Nagyobb tömegben az alsó zónában Tüpamacsos kalcit-párnácskák a Ferdeteremben 122
