A Sátorkőpusztai-barlang
Tartalom - A legújabb kutatások
gipszet, majd kemény cseppkő rétegeket. Alatta sárga, törmelékes agyagban folytatódott. Kb 1,5 m mély volt. Ma kőtörmelékkel van feltöltve. Egy belógó, gipsszel fedett tömböt megkerülve még a terem déli kiöblösödését jelentő felmagasodó üregbe jutunk. A előbbi kutatóakna fölött szinte állandó vízszivárgást okozó repedés nyúlik fel, DNy-i irányba. Szélein cseppkőcsapok és huzat-borsókő fejlődik. Környezetét fehér gipszkéreg borítja, aminek felülete sima, enyhén visszaoldottnak látszik. A főte felnyúló oldott kürtőkkel tagolt. Nagy kalcitlemezek és boxwork áll ki belőle, amit gipsz borít. Alsó része sérült, alatta a szokásos rostos gipsz-kalcit szivacs keverék látszik. A legfelső kürtőrészek ásványmentesek, felületükbe 20-30 cm-es gömbüstök oldódtak. A legdélibb sarokban 10-15 cm széles erősen korrodált hasadék nyúlik követhetetlen magasságba, állandó vízszivárgást, csepegést okozva. Itt szinte egyáltalán nincs cseppkövesedés, huzat-borsókő is alig, ami a víz erősen korrozív tulajdonságára utal. Mindkét hasadékból a víz a kutatóaknába folyik, ezért választották éppen ezt a pontot. Az aljzatot széttaposott gipszkéreg borítja, ami az előbb tárgyalt nagy kőtömbök alá is behúzódni látszik. A fülke K-i falánál ez a 6 cm-es kéreg 3-4 cm-es hézaggal elválik az oldalfaltól, hátsó falából kisebb gipsztű csokrok állnak ki. S még egy érdekesség. A Nyugati részben nem ismerünk szögletes borsókövet és aragonit tűcsokrokat. Összefoglalás A Sátorkőpusztai-barlang egy ÉK-DNy irányú szerkezeti vonal mentén alakult ki. Jellemzően függőleges kiterjedésű, főleg oldott formákat mutató üregrendszer. Alaktani szempontból két élesen elkülönülő zónára osztható, melyek határa a mai bejárat alatti -12-15 m-es szintben, a Ferde-terem főtezónájában húzható meg. A felső rész 5 nagyméretű, csaknem tisztán korrozív eredetű gömbfülkékből felépülő aknasorozatából áll (Felső gömbfülkesor, Fő akna-Kupola, Kristály-fülke fölötti járat, Kacsa fölötti járat, Ferde-terem fölötti Oldalkürtő). Ezek viszonylag keskeny szűkületeken keresztül vannak összeköttetésben egymással. Magasságuk változó, átmérőjük az éppen aktuális gömbfülke átmérője, de rendszerint 2-3 m. Felső záródásuk hatalmas 3-5 m átmérőjű gömbkupola. Falaik málló, porló felületüek, a megbontott réteg vastagsága több cm is lehet. A kőzetben lévő tizedmilliméteres kalciterek sürü hálózata összetartja a szétporlott anyagot, ezért a felszín szinte érintetlen kőzetszerkezet benyomását kelti mindaddig, míg hozzá nem érünk. Akkor viszont a dolomit porlásához hasonló szögletes darabkákra hullik az anyag, de ez könnyen finom kőzetlisztté morzsolható. A benne lévő kalciterek halk pattogással törnek darabokra. A gömbüstöket kisebb-nagyobb repedések járják át, amik rendszerint vörös vagy sárga agyaggal vannak kitöltve. Kevés nyitott kitöltés nélküli hasadék fordul elő. Ilye helyeken, pl. a Kacsa fölött, aktív vízszivárgás történik, erős recens korróziót okozva. A kitöltött repedések nem okoznak a gömbfelület geometriájában semmilyen változást, az oldódás tőlük függetlenül, egyenletesen történt. Sok helyen, pl. a Ferde-terem Oldalkürtőjében a sárga agyag képlékeny hurkákban ma is folyamatosan préselődik be az üregbe. Az egyes kürtők legfelső kupoláinak felszínén semmilyen ásványkiválás nem tapasztalható. Ferde, íves aljzatukat kőzetpor borítja rétegesen, néha fél méteres vastagságban. Anyaga KRAUS szerint tiszta kalcit. A lejjebb következő gömbökben már kiválások is megjelennek. A nagyobb gömbüstök felső része még mindig kopár, porló, de „deréktól" lefelé, azaz a legszélesebb rész alatt egyre vastagodó kalcit kiválások borítják. Ezek a kőzet részét képező kalciterek kipreparálódásával és egyre vastagodó kalcit anyagú bevonódásával kezdődnek. Ezt a formációt egyéni ötlettel mikroboxworknak neveztem el, lévén az alapanyag az igen vékony kalcitér hálózat. 121
