Magyarország Műemléki Topográfiája – 1. kötet, Esztergom

KERESZTÉNY MÚZEUM

Az esztergomi Keresztény Múzeum a leggazdagabb magyar vidéki múzeum. Jelentőségét az is emeli, hogy nem egy, műtörténetileg és muzeológiailag nem is lényegtelen része a nagy fővárosi közgyűjteményeket is felülmúlja. Magyar és olasz primitívekben gazdagabb a Szépművészeti, gobelinekben, delfti porcellánokban az Iparművészeti Múzeumnál. Mint prímási képtárat Simor János alapította és adta át az 1870-es évek közepén a nyilvánosságnak. Később alapítványként az Ipolyi- és San Marco-gyűjteménnyel gyarapodott. Simor győri püspök korábban kezdett gyűjteni. A prímási székben fokozottabb mértékben áldozhatott a művészet iránti szeretetének. Gyűjtésének határozott irányt szabott. A régi mesterek mellett az akkori egyházi festészetre fektette a fősúlyt. Megrendeléseket tett kiváló hazai és külföldi művészeknél. A kései bécsi és düsseldorfi nazarénusok, Führich, Dobyaschofsky, Deger, Ittenbach, Steinle, szóval a mult század harmadik negyedének legjelesebb egyházi festői voltak kedvenc művészei, s mecénása volt e kor legbuzgóbb magyar vallásos festőjének, a Rómában működött Szoldatits Ferencnek. Korántsem lehet azonban mondani, hogy csak ezt az iskolát pártfogolta volna. Liezen-Mayert, Ligetit és Molnár Józsefet is foglalkoztatta, s bár főként vallásos vonatkozású festményeket gyűjtött, kora legjelesebb táj- és genrefestőinek, a két Markónak, a fiatal Lotznak, Orlai-Petrich Somának, Waldmüllernek, Kacziány Ödönnek, Peske Gézának műveivel is kiegészítette képtárát. Fiatal tehetségeket buzdított és képeztetett. Paczkát hosszabb ideig magánál tartja Esztergomban, s megrendelésekkel halmozza el, párisi tanulmányútjában segíti, Madridban és Rómában másoltat vele. Az inassorból alig kiemelkedett Fadrusz 1885-ben Krisztusfejet ábrázoló művét küldi a műértő prímásnak, tőle várva buzdítást. Aukciókon képviseltette magát, műtárlatokon vásárolt, összeköttetésben állott külföldi gyűjtőkkel és kereskedőkkel. Képtárának híre egyre nőtt. A Képzőművészeti Társulat testületileg tekinti meg, értékesebb darabjait külföldi tárlatokra kérik kölcsön. A képtár legnevezetesebb gyarapodása az volt, midőn Simor 1878-bai. a pápaválasztás alkalmából Rómában időzve, megvásárolta a mintegy hatvan darabból álló, s csaknem kizárólag XIV XVII. századi olasz mesterek műveit magában foglaló Bertinelli-gyűjteményt, mindössze 20.000 forintért. Igen jó vétel volt, nem egy darab maga megérte az egész vételárat. Sassetta, Giovanni di Paolo, Matteo di Giovanni, Niccoló da Foligno, Lorenzo di Credi, Mainardi, Pinturicchio, Palmezzano, Carlo Crivelli, Gianpietrino stb. kiváló és hiteles műveivel gyarapodott ilymódon a képtár, melybe a brünni Volavy-féle, az Erba-Odescalchi, a Bécsben elárverezett Keglevich István-féle gyűjteményből, s Bubics Zsigmond révén — az Esterházy-képtárból is jutottak festmények. Simor rajzokat és metszeteket is gyűjtött. 1878-ban megveszi id. Markó Károlynak két vaskos vázlatkönyvét. Führichtől, Dobyaschofskytól, Schnorr v. Carolsfeldtől, Steinletől, W. Kaulbachtól, Liezen-Mayertől stb. szerzett még rajzokat és kartonokat. A szob9