Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

központosított államegység álmodója, közelgő halálát érezve, megtörten látta életcéljának tragikus bukását. 1790 január 28-án egy tollvonással megsemmisítette összes intézkedéseit a vallási türelemre, a joobágyságra és a lelkészrendezésre vonatkozóak kivételével. A napoleoni háborúk kora. A monarchia trónján II. Lipót (1790—1792) fia Ferenc (1792—1835) ült, mikor a franciák Napoleon (1769—1821) alatt meg akarták hódítani a világot. A francia fegyverek diadalmasan haladtak előre s a népeket páni félelem togta el Napoleon nevének hallatára. A franciák közeledtének híre azonban csak 1796-ban érkezett Komárom megyébe. A közeledő veszedelem hírére I. Ferenc fegyverbe szólította a nemességet, de azok gróf Nádasdy Miklós vezetése alatt hiába mentek Szombathelyre, mert onnan a campoformoi békére való tekintettel szépen hazajöttek. Komolyabbra fordult a dolog 1800 őszén, amikor a császár sürgősen fegyverbe szólította a nemességet. Komárom vármegye két század gyalogos és egy század lovas kiállítására köteleztetett, de harcra most sem került még sor. A francia csapatok 1805 táján már Pozsony felé nyomultak s a lakosságot félelem fogta el. A megkötött békét az ország sürgős fegyverkezésre fordította. Az 1808. évi országgyűlésen a megszavazott 20.000 főnyi újoncból 250 esett Komárom megyére, amelyhez a nádor által fegyverbe szólított nemesség is csatlakozott. A nemesség lovasságának az első kapitánya Erős Benjámin, másodkapitánya Konkoly-Thege Gábor, főhadnagyai nyáregyházi Nyáry Gedeon és John Lajos, alhadnagyai Sárkány Ferenc és Kürthy József, őrmesterei Kosár József és Tornyosi István, zászlótartója pedig Csaba István volt. A gyalogság tisztikara a következőkből állt: századosok: Nedeczky Zsigmond, Laky András és Konkoly-Thege Gedeon, főhadnagyok: Fogarassy Zsigmond, Karátsonyi Gábor és Szabó Lajos, alhadnagyok: Zámory Károly, Zámory Sándor, Miskey Lázár, Jókay József, Halász Dávid és Csorba István, őrmesterek: Molnár Ferenc, Fodor Gábor, Gózon István, Kolozsváry Mihály, Fehér Pál és Asztalos Ferenc. A felkelt nemesség lovassága Tolna megyével alkotott egy ezredet, míg a gyalogság Tolna és Győr vármegyékkel egy zászlóaljat. Parancsnokuk gróf Zichy Ferenc alezredes lett. A nemesi felkelők éppen Győrnél táboroztak, amikor 1809-ben megjött a hír Bécs elestéről. A győztes franciák egyre jobban közeledtek Győr felé s az összeütközés többé már nem volt elkerülhető. János főherceg és József nádor viszálykodását a franciák ügyesen kihasználva, a vitézül küzdő nemességet szétverték. A győri csatavesztés után Ácsnál is megütközött a nemes felkelők csapata a franciák egy előőrsével, ahonnan a franciák lassan visszavonultak. A főhadiszállás ekkor már Komáromban volt, ahol 9 zászlóalj gyalogság és 24 lovasosztag állomásozott. A szerencsétlen wagrami csata (1809) után Komárom lett a monarchia központja. Ideszállították a Habsburg-ház óriási értékű kincseit is. A znaimi fegyverszünetet a monarchia további felkészülésre használta fel. I. Ferenc feleségével és a nádorral Tatára helyezte székhelyét, de az állami méltóságok legnagyobb része azért Komáromban maradt. Tatán írta alá I. Ferenc a schönbrunni békét, amelyben a monarchia elvesztette egy időre a tengerpartját. A francia háborúk tehát véget értek, de a megye nem szabadult meg a súlyos terhektől. Az 1811. évi országgyűlés 1,000.000 pozsonyi mérő rozsot 31 483