Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

lenül elhagyott tiszti ruhájába, felvarrattq arra a kettős aranycsillagot, vonatra ült, Siófokra utazott és ott a nemzeti hadseregnél felvételre jelentkezett. Fel is vették, azonban ez volt a veszte, mert a volt cs. és kir. 26. gyalogezredben szolgált Makkay százados (jelenleg m. kir. honvédalezredes Esztergomban) felismerte és nyomban elfogatván, Esztergomba szállíttatta. Szégyenletes szereplése volt a kommün alatt dr. Seyler Emil vármegyei tiszti főorvosnak is, aki az eszmét nagy odaadással szolgálta és állandó agitációval azt ébrentartani törekedett. E nagybuzgalmú férfiú megszökött a felelősségre vonás alól. Ellene körözvény is bocsáttatott ki, de nem került kézre s jelenleg Ausztriában várja a vörös csillag feljövetelét. Az esztergomi vörös társaság pénzügyi zsenije bizonyos Néczin Jenő volt és tevékenysége abban merült ki, hogy zsarolta a pénzintézeteket és korlátlan ura von a város pénztárának. Ez a fráter egy napon megjelent az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbankban és dr. Grón József igazgatót arra hivta tel, hogy a bank készleteit a pénztárak kulcsaival együtt bocsássa rendelkezésére. Dr. Gróh József ekkor kijelentette, hogy a kulcsok hollétéről nem tud s hogy a vörösök tovább ne zaklathassák, a kulcsoknak biztonságba helyezése után Esztergomból titokban eltávozott és csak a gyászos emlékű rendszer bukása után jelent meg ismét tevékenysége színhelyén. Megemlítjük, hogy dr. Gróh a bank készleteinek elrejtéséről is gondoskodott s így azokat a vörösök nem prédálhatták el. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a vörös uralom alatt nemcsak az úgynevezett fehér pénz (?) járta, hanem volt egy helyi assignáta is, nevezetesen a Szokob-féle szükségpénz, mely a kommün bukása után egy darabig érvényben is hagyatott. Hogyha már a Szokob nevet említjük — miként már megírtuk — annak viselője: Szokob János esztergomi kőműves a direktórium elnöke volt s ebbeli minőségében olyan magatartást tanúsított, amely Esztergom társadalmát nemcsak nem engedte kitenni súlyos megpróbáltatásoknak, hanem ellenkezőleg kímélte azt. Ez az ember visszatérhetett a közéletbe s jelenleg mint önálló iparos, bizonyára belátta, hogy önmérséklése végzetes következményektől mentette meg. A vörös uralom esztergomi szereplői annak idején rögtönítélő bíróság elé kerültek. A bíróság ítéleteiről később emlékezünk. A vármegye és a város a vörös uralom alatt. 1919. évi augusztus hó 2-án — minthogy az alispán cseh területen tartózkodott -— a vármegye vezetését dr. Szilárd Béla főjegyző vette át és ezt a körülményt a hosszú tétlenségre kárhoztatott Esztergom és Vidéke hasábjain hozta a közönség tudomására. Alig két nap múlva titkos úton megérkezett a hír arról, hogy Palkovics László alispán a túloldalról át fog jönni. A csónakon érkező alispánt, aki a magával hozott nemzeti zászlót a Duna közepén kibontotta, nagy tömeg várta és üdvözölte. A vármegyeháza ebben az időben siralmas képet nyújtott. Az alispáni hivatalos helyiség lezajlott szilaj orgiák maradványaival volt tele. Itt mulattak a vörös urak élükön dr. Kartaly Istvánnal és hölgyeikkel. Itt folyt az érseki és a káptalani pincék finom borkészlete és a pezsgő. Innen riadt és menekült szerte az a banda, amely azt hirdette, hogy ,,a termelésből fakad a jólét! . .." A vármegye hivatalos helyiségeiben a vörösök hivatalnoki „kara" minden a megyei adminisztrációra emlékeztető írást eltávolított, viszont maga semmittevéssel töltötte az időt. Különös baj volt az esztergomi járás főszolgabírói hivatalában, amennyiben a kommün kezdetén dr. Szentgyörgyi Pál elrendelte, 166