Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

hogy annak irattárát és minden aktáját tüzeljék el. A szolgálatban maradt megyei hajdúk ezt nem merték megtenni s hogy az említett dolgok az új urak szemét ne szúrják, Iehordták azokat a pincébe, de természetesen nem volt idejük arra, hogy velük rendet tartsanak, hanem rakásra döntötték az egészet. Az is baj volt, hogy a vörös urak a megyei iratok jelentékeny részét a városházára hordatták át és a hivatali felszerelések egy része is oda került. Lassanként ezek vissza szállíttattak, azonban sok időbe került, amíg a közigazgatás menete rendes kerékvágásba jutott. Itt említjük meg, hogy a vármegye a forradalomban és a vörös uralom alatt szenvedett kárát felbecsültetvén, megállapította, hogy a megye házában történt rombolások összesen 134.480 korona kárt okoztak. Ami a városi közigazgatást illeti, meg kell állapítani, hogy a forradalom kitörése óta a városházán megszűnt az a folyamatos munka, amely addig állandóan tartott és bekövetkezett a kaotikus állapot. Valóban így kell a dolgot ismertetni, mert a népköztársaság „közjogi" (?) berendezése oly zűrzavart okozott, hogy abban rendszeres munka nem is folyhatott. Ezt az állapotot csak tetőzte a kommunista rendszer (?), amelynek minden cselekvése kapkodásból állott. A kommün bukása után a városházán is megkezdődött a tevékenység. Visszatért dr. Antóny Béla polgármester is, aki a nehéz időket a dobogókői menedékházban töltötte el, nemkülönben Unger Hugó rendőrkapitány, O'sváth Andor főjegyző és Rothnagel Ferenc tanácsnok. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága a kommün Után 1919 szeptember 10-én tartotta első közgyűlését, amelyet a belvárosi plébánia templomban tartott hálaadó istentisztelet előzött meg. A közgyűlést Palkovics László alispán nyitotta meg, mondván: „Sorozatos bűnök után Isten büntetése következett.. ." Ez után a tárgysorozat egyetlen tárgya az volt, hogy a vörös uralom alatt szolgált tisztviselőkkel szemben vizsgálat rendelendő el arra nézve, vájjon van-e köztük olyan, aki cselekményével a fegyelmi eljárásra okot szolgáltatott? A közgyűlés ily értelemben határozott. Itt megjegyezzük, hogy a lefolytatott vizsgálat dr. Seiler Emil elmenekült tiszti főorvoson és Gerő János irodatiszten kívül, akik ellen fegyelmi vizsgálat indult és folytattatott le, minden vármegyei tisztviselőt igazolt. Dr. Seiler Emil a fegyelmi eljárás során hivatalvesztésre ítéltetett Gerővel együtt. Esztergom város közönsége két nappal előbb tartott közgyűlést, amelyet szintén hálaadó istentisztelet előzött meg. A közgyűlés a jogfolyonosság helyreállításával összefüggő teendőkről tárgyalt. 1919 szeptemberében Esztergom vármegye élére Bartos János volt országgyűlési képviselő személyében kormánybiztos került. A vármegye esztergomi járásának vezetésében még augusztus folyamán változás állott be. Nevezetesen Pisuth Kálmán főszolgabíró hosszabb szabadságra ment és helyébe Reviczky Elemér lépett. Itt említjük meg, hogy Reviczkyt a párkányi járás közönsége ottani főbíráskodása alatt rendkívül megszerette s ennek tulajdonítható, hogy amikor elhagyta ezt a járást, annak közönségétől nyílt levélben búcsúzott el s megköszönte azt az önzetlen támogatást, amelyben állandóan részesült. Ami a vármegye területén való rendcsinálást illeti, e tekintetben meg kell állapítanunk, hogy a közbiztonsági szolgálat meglepő gyorsan helyreállt. A megye egyedüli járásában Reviczky Elemér főszolgabíróé az érdem, hogy a községek nyugalma és közigazgatási tevékenysége biztosíttatott. Egyébként az újra szervezett m. kir csendőrség, különösen a forradalom és a kommunizmus alatt felmerült bűncselekmények felderítése tekintetében teljesített emberfeletti munkát. 167