Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

V. László. 1446—1457. Miként minden időben szerencsétlenségek indították a nemzeteket arra, hogy rájöjjenek, hogy milyen veszedelmeket hozhat a széthúzás és a pártokra szakadás, úgy a várnai csatavesztés is azonnal egy táborba terelte az ellenfeleket, akik most már közös akarattal kívánták Lászlót. Itt azonban az volt a baj, hogy a királyi gyermek III. Frigyes védelme alatt külföldön volt és arra kellett törekedni, hogy azt a császár kiadja. Az a küldöttség, amelyet az 1445 február 6-i székesfehérvári országgyűlés Széchi Dénes érsek, Garai László bán és Újlaki Miklós vajdából állított össze, Frigyesnél nem ért el eredményt s így történt, hogy a Rákoson tartott 1446 júniusi országgyűlés Hunyadi János személyében kormányzót választott. Hunyadi János. 1387 (?) 1456. Hunyadi János élettevékenységének, hazaszeretetének, hősiességének, hadvezéri képességeinek és sikereinek története olyan tartalmas, hogy e munka keretébe azt beilleszteni nem lehet annak dacára, hogy a hőst a törökkel vívott küzdelmeinek eredménye valóban a kereszténység legkiválóbb védelmezőjévé avatja. Ily körülmények között csupán amaz események rövid felsorolásába bocsátkozunk, amelyek részben V. László személyét, részben a törökkel folytatott küzdelmeket érintik. Amint tudjuk V. Lászlót III. Frigyes nem akarta kiadni Magyarországnak. Miért? Efelett lehet vitatkozni. Lehet, hogy III. Frigyesnek az volt a szándéka, hogy az Albert alatt már közös egységnek (Monarchia) tekintett Magyarországot uralma alá akarta hajtani s így óhajtotta V. Lászlót esetleg utódjául látni, de az is lehet, hogy érte váltságdíjat akart. Ezzel szemben Magyarország rendjei ragaszkodtak László királyságához s így történt, hogy amennyiben a király külföldi tartózkodása miatt majdnem minden kezdeményezés sikertelen lett, Hunyadi János a cseh és osztrák rendekkel szövetségben törekszik arra, hogy Frigyes őrizetéből a királyt fegyveres fellépéssel szabadítsa ki. Ez sikerült is, azonban a király árnyékaként érkezett Ciliéi gonosz praktikái, áskálódásai és a királyra gyakorolt káros befolyása annyira elkedvetlenítették Hunyadit, hogy erdélyi birtokára vonult vissza. Nem érdektelen tudni, hogy amikor a kormányzóságtól megvált, nemcsak a várak felett való rendelkezés joga maradt a kezében, hanem a hadsereg fővezérlete is.

1 Hunyadi János azonban nem sokáig tarthatta távol magát az eseményektől, mert az egész keresztény Európát megdöbbentő ama hírre, hogy II. Mohammed szultán elfoglalta Konstantinápolyt (1453), és onnan a Balkánon át törekszik felénk, az országgyűléssel együttesen az azonnal való hadseregszervezéshez fogott. Eközben Ciliéi V. Lászlót rávette, hogy hagyja el az országot, amit az meg is tett és meg sem állt Bécsig, holott a fővezérletet Hunyadival kellett volna megosztania. Ez a körülmény jelentékenyen gyengítette azt a törekvést, hogy minél nagyobb haderő álljon rendelkezésre, holott a török már Belgrádot fenyegette. Ekkor Hunyadinak csupán a saját csapataival és Capistrán János kereszteseivel kellett a veszélybe jutott vár felmentésére elindulnia. Belgrád felmentése 1456. évi július 21-én így is sikerült, de a hős vezér nem soká élte túl ezt a nagy diadalát, mert az azon időben dühöngő pestis áldozatául esett. A történelemírók állítják, hogy Hunyadi János, ha személyében nem is törekedett a magyar trónra, gondoskodni kívánt a tekintetben, hogy fiának azt biztosítsa. Erről a király rokonának: Ciliéinek mindenesetre értesülnie kellett s így érthető, hogy ez az ember miért akart a nagy országmentőnek állandóan 1 Salamon Fer.: Magyarorsz. a török hódítás korában. III. fej. 43. 1. 80