Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

testület tagjai vezetnek. Tanerők: Könözsy Endre ig. tanító, Garainszegi Sándor h. ig. tanító, Fekete Tibor, Szívós Sándor, dr. Joós Ferencné, Könözsy £ndréné, Sándor Ilona tanítók, Halmos Mihály kisegítő tanító. A bányatelepen levő iskola tanerői: Sándor Károly ig., Nagy Gyula és Sándor Rózsi tanítók. Az állami óvoda 1926-ban alakult s kb. 220—230 gyermek nyer benne nevelést Körössy Tamásné vezetésével. A kultúra szolgálatában áll még a Népkönyvtár, Levente könyvtár és Bányászok Önsegélyző Egyletének könyvtára. A körorvos, 1 községi- és 1 magán szülésznő lakik helyben, ugyancsak gyógyszertár is van Csolnokon. Legközelebbi közkórháza Esztergomban. A község ivóvize rossz, egy részen azonban vízvezeték van, melynek vize jó. Dág. Kisközség a vármegye délkeleti szélén levő völgyben, az esztergomi járásban. Határán keresztül folyik a Tokod-Sárisáp-unyi patak, más néven öregárok. Hozzátartozik Kiscsév és Kucsera puszta. A község legrégibb említése 1181-ből származik. 1262-ben IV. Béla neje, Mária, Dugót Hermán esztergomi ispánnak adományozta, melynek birtokában fiát, Pétert, V. István 1270-ben megerősítette. Ezidőben Pilis megyéhez számították. Plébániája szerepel az 1332—37. évi pápai tizedjegyzékben, tehát ekkor már nagyobb egyházas hely. Róbert Károly 1323-ban Pest vármegye főispánjának, Vitéz Sáfár János ősének, Istvánnak adományozta. E családtól Zsigmond király a 14. század végén elvette a falut és Vörös Lászlónak ajándékozta, de 1415-ben Garai János közbenjárására visszanyerte a Vitéz család. 1472-ben Vitéz János érsek az esztergomi főkáptalannak adta Dágot, melynek birtokában maradt mindvégig. A török megszállás alatt Dág is elpusztult és csak a 18. század elején települt újra. Az 1715-—20. évi összeírásban Kiscsévhez tartozó puszta, s 7 jobbágy és 4 zsellér család lakta (5 család magyar, 6 tót). E század derekán németek jöttek a községbe, míg a magyarok lassan elköltöztek. A lakósok r. kat. vallásúak voltak, s egyházuk a csolnoki plébánia filiája volt. 1805-ben Dág elvált Csévtől s önálló plébániává alakult. Templomuk 1826-ban épült fel. Az iskolát 1812 óta tartja fenn az egyház. Kiscsév, melyhez Dág 1715-ben tartozott, elvesztette községi jellegét s mint puszta Dághoz csatoltatott. A község lakói közül 54-en vettek részt a világháborúban, 14-en hősi halált haltak és 1 megrokkant. A hősök emlékére a templom falába márványtáblát helyeztek el. Dág népessége 1937-ben 1045 lélek, közülük 527 férfi, 518 nő. A lakósok javarészt tót anyanyelvűek (435), kívülök nagyobbszámban németek (415) és magyarok (192). Felekezetileg 5 ref. és 2 izr. hívő kivételével valamennyien a r. kat. vallás követői. A belterületen 927 lakós, a külterületen 118 lakik. A népesség főfoglalkozása a bányászat. A község területe 2056 kat. hold, megmívelési ágak szerint 1576 hold szántóra, 104 hold rétre, 22 hold szőlőre, 138 hold legelőre, 94 hold erdőre és 110 hold terméketlen területre oszlik. Az esztergomi székesfőkáptalan és a dági legeltetési társulat 1—1 középbirtokot bír a határból; a többi 1020 hold 75 kisbirtokos, 217 hold 181 törpebirtokos tulajdonában van. 1937-ben 130 ló, 245 szarvasmarha, 221 sertés és 686 juh volt az állatállomány Dágon. Három szatócsüzlet van a községben; a kisipari üzemek száma 15 és pedig 2 pék-, 2 mészáros-, 3 cipész-, 2 kovács-, 2 asztalos-, 1 bognár-, 3 kőműves-üzem. A dági lakósok Dorogra piacoznak, 233;