Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ahol minden szerdán hetivásár van. Vasútállomás helyben nincs, a legközelebbi Leányvár 4 km és Dorog 8.4 km. Utolsó pósta és távíróhivatal Csolnok. Egy r. kat. elemi és vele kapcsolatos gazdasági továbbképző áll a népoktatásügy szolgálatában. Legközelebbi orvos Csolnokon, bába helyben lakik, gyógyszertár ugyancsak Csolnokon van. Kórháza Esztergomban 16.4 km-re. Ivóvizét ásott kutakból nyeri. Ezek jó vizet szolgáltatnak. i Dorog. Nagyközség a Pilis- és Gerecse-hegy nyúlványainál, az esztergomi járásban. Hozzátartozik Ágnesakna, Dorogi puszta, Hungária mésztelep, Ó-üorog és Tömedék akna. Dorog igen régi település, a kelták által is lakott hely. A rómaiak idején népes kolónia volt, ezt bizonyítja a határában feltárt s ma a Nemzeti és az esztergomi múzeumokban levő nagyszámú római lelet. Történelmünk első századaiban a Szent István nejével, Gizella bajor hercegnővel bejött Hunt-Pázmány nemzetség ősi birtoka. Első irott emlékünk a községről 1269-ből származik, amikor villa Durug még Fejér vm.-hez tartozott. 1287-ben Pázmány fia Lampert és unokája Kázmér az itteni birtokukat elcserélték az esztergomi káptalannak egy birtokával. A káptalan dorogi birtokait 1290 körül Csák nembeli Márk fia István erőszakkal elfoglalta s családja birtokában is maradt. Csák Máté hatalmának megr törése után került a falu ismét a káptalan kezére. Később Albert király 1437-ben megerősítette a káptalant Dorog birtokában. A török megszállás első évtizedeit még túlélte Dorog s mint hódolt falu az esztergomi szandzsák fejadó deftere szerint 10 ház után adózott. Ezután elpusztult s csak a következő század végén 1696-ban találkozunk ismét nevével, mint 2 év óta megült faluéval. Ekkor igen szegény svábok lakták, összesen 12 házban. A helység a Bécs—budai országút mellett feküdt s már ebben az évben postaállomása volt. 1705-ben ismét elnéptelenedett s romokban hevert. Nem sokáig állhatott pusztán, mert az 1715. évi összeírásban ismét 35 jobbágycsalád lakta, 10 magyar és 25 német nevű. A magyarok rövid időn belül elköltöztek s lakosai 1720-ban már tisztán németek (29 család). Földesurasága az esztergomi káptalan maradt, amely a tisztán katolikus lakosság számára 1730-ban plébániát szervezett és segítségével a hívek 1735-ben kicsiny templomot építettek. Iskolamester még előbb, 1728-ban már volt a faluban. Lélekszám 1755-ben 354 volt. A jelenlegi róm. kath. templom alapkövét 1923-ban tették le, plébános dr. Zsigovits Béla volt. A templom Gáthy Zoltán főmérnök tervei szerint épült, 1931-ben szentelték fel. A bányatársulat 40.000 pengőt, a közönség 30.000 pengőt adományozott a templom felépítésére, melynek védőszentje Szent Borbála. Építése néhai Szomszélyi Antal plébános működése alatt történt, aki 1936 október 2-án hunyt el. Az egyház jelenlegi plébánosa dr. Trinkl Kálmán érseki tanácsos, akinek dr. Hóka Imre és Szépe László segédkezik. A vallásos élet szempontjából meg kell említenünk, hogy az egyház kebelében több egyesület s intézmény működik, mint pl. az Oltáregylet, Rózsafüzér, Jézus Szíve Társulat, Szívgárda, Katolikus Népszövetség, Credo, Mária Kongregáció, Katolikus Gazdák Egylete, amelyek mind a vallásos életben való elmélyülést célozzák. A népesség fő kereseti forrása a szénbányászat megindulásáig szőlőművelés, kétszeres- és burgonya termelés volt. Mint jeles lótenyésztő hely is kitűnt. 234;