Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nélkül egy kedélyes összejövetelt elképzelni sem lehetett. Schenkengel Antal azzal tünt ki iparostársai közül, hogy amikor pohárbeszédre kérték, rögtönzéseiben klasszikus költőink leggyönyörűbb szerzeményeiből használt fel részleteket ott, ahol bizonyos összehasonlításra, vagy példázatokra volt szükség. Megnyerő szónok volt Draxler Alajos is. Kifejezett gondolatai a sokat olvasottságnak és az önképzésnek meglepő példái voltak. Az iparosság társasélete nem egyedül az iparosokból alakult, hanem egyrészt a kereskedőkből, másrészt a lateinerekből. Az iparosok nem szerették az elkülönülést, a másik két elem pedig azért szerette és kereste az iparosok társaságát, mert annak tagjait rendkívüli intelligentia jellemezte. Mint már említettük, egyéni magatartás, komolyság, vidámság és vérmérséklet tekintetében természetesen az iparosok elkülönböztek egymástól, amint ez a társaséletben általában tapasztalható, de arra nem volt eset, hogy a társas összejöveteleken differenciák támadtak volna. Az esztergomi ipartestület. Az esztergomi ipartestület tulajdonképen utódja az 1872 évben alakult ipartestületnek, mely az akkor létezett céheket foglalta magában. Az 1872 évben életbe lépett első ipartörvény ugyanis megszüntette az összes céhbeli korlátozásokat és szabaddá tette az ipar gyakorlását. Az ipartársulat tagjai nemcsak iparosokból, a papságból, orvosokból, ügyvédekből, városi és vármegyei tisztviselőkből állottak, hanem az akkori országgyűlési képviselők is tagjai lettek. Ennek elnökségében ott találjuk f Poór Antal plébánost, későbbi kanonokot, Hittner András és Neumayer Károly, Waldvogel József asztalosmestereket, Vezér János molnármestert, Iványi Ferenc papiszabót, Farkas Károly kékfestőt, Laiszky János nyomdatulajdonost, Magyary László kályhásmestert, Dóczy Ferenc sütőmestert, Ólmosi József férfiszabót, Dudás Ferenc csizmadiamestert, Fiedler József hentesmészárosmestert, Matus Károly kékfestőmestert, Marosi József vaskereskedőt stb. Az 1884. évi XVII. t. c. hívta életre az ipartestületi intézményt és az esztergomi ipartestület 1886 április 11-én tartotta meg első és alakuló közgyűlését. Az iparosság életében sorsdöntő volt az új ipartörvény, amennyiben az ipar folytatását, illetve űzését újból képesítéshez kötötte. A testület vezető tagjai között helyet foglaltak Esztergom legmódosabb és legbefolyásosabb polgárai. Az iparosságnak akkor nagy szerepe volt a város életében. A tagok áldozatkészek voltak, minden összejövetelen gyűjtést rendeztek a testületi székház javára, segédeik, munkásaik betegség elleni biztosítására. A hazai ipar fejlesztése érdekében többször felirattal fordulnak Baross Gábor akkori miniszterhez, állami munkákat szereznek a kisiparosságnak, ők sürgették meg a laktanya felépítését és a vasútvonal létesítését. Az első és alapító elnök f Dóczy Ferenc sütőmester volt, kit az iparosság érdekeinek előbbreviteléért az Országos Iparosegyesület alelnökévé hivta meg és az összes iparosjóléti és ipari munkákat kieszközlő bizottságoknak alelnöke és előadója tisztére választotta. Az ipartestület 1891. évben megteremti betegsegélyezési pénztárát, mely a munkásbiztosítás országos rendezéséig becsülettel működött és mintául szolgált az ipartestületek betegsegély pénztárainak megalkotásához. Iparosszállót is rendezett be a Széchenyi-téri kath. Legényegylet házában és hivatala részére is ott bérelt helyiséget. Az Ipartestület résztvett az ezredévi kiállításon, restauráltatta a Városháza előtt állott régi Szentháromság szobrot és hozzájárult a 48-as Honvédemlék létesítéséhez; 1908. évben vette meg a jelenlegi székházat és 1920. év425