Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

amint Kosuth éjjeli szállásra a „Fürdő" szállóba érkezett, a hirtelen támadt zápor tartama alatt az ünneplő nép az akkor Esztergomban pillanatnyilag költött „Esik eső karikára .. ." kezdetű dalt énekelte. Miután Kossuth a megye és a város elöljáróival és a nemzetőrség vezetőivel tanácskozott, másnap a kíséretéhez csatlakozott és Palkovics Károly által vezényelt 800 városi nemzetőrrel együtt Komárom meglátogatása végett hajóra szállt. A vármegye közönsége 1848-ban két ízben tartott még közgyűlést, nevezetesen december 2-án és december 18-án. E közgyűléseken tisztán nemzetvédelmi kérdésekkel foglalkoztak, illetőleg a december 18-iki közgyűlés az orsz. honvédelmi bizottmánynak azzal az utasításával, hogy a vármegye ismét toborozzon és szervezze tovább a népfelkelést, melynek sikeresítése érdekében Andrássy Mihály alispán ajánlotta fel buzgólkodását. Ez a közgyűlés még arról is nevezetes, hogy Fekete Mihály esztergomi kanonok, az ügy iránt való lelkesedésből, katonai lábbelik előállításához 400 forintot ajánlott fel. Az 1849-ik esztendő bekövetkeztével komor felhők gyülekeztek a magyar égen és Esztergom felett. A fővárosból a magyar kormánynak menekülnie kellett, mert az osztrák hadsereg oly erővel közeledett, amellyel Görgey Arthur fővezér már azért sem volt képes felvenni a küzdelmet, mivel a móri ütközet Perczel tábornokra nézve szerencsétlenül végződött s így történt, hogy Windischgrátz Alfréd herceg január 5-én, ellenállást nem találva, bevonulhatott a fővárosba és január 15-én már Esztergom megye és Esztergom város is katonai megszállás alá került. Az Esztergomot megszállott osztrák ezred Schiffrnann nevű ezredes parancsnokának az ostromállapotra vonatkozott intézkedései után első dolga volt a vármegyeházára menni, hol is kiadta a parancsot Andrássy Mihály alispánnak, hogy hívja össze a közgyűlést s minthogy erre nem volt lehetőség, megelégedett azzal, hogy azt a tisztikar és több közbeesőleg meghívható közgyűlési tag képviselje. Ez a követelés teljesíttetvén, az egybegyűltektől azt követelte, hogy I. Ferenc Józsefet trónra lépése alkalmából a megye feliratilag üdvözölje. A megjelentek közül csupán két tag helyezkedett más álláspontra, nevezetesen Nagy József főegyházmegyei ügyész és Reviczky Pál főügyész, aki a megyének országgyűlési követe is volt, míg a többi a felirat elküldése mellett nyilatkozott. Az ostromállapot folyománya volt a nevezett ezredesnek a fegyverek beszolgáltatására vonatkozott rendelkezése is, amely a házak és férőhelyek kutatását is maga után vonta. Ettől eltekinve, Esztergom lakossága a hozzá épült községek lakosságával együtt el volt tiltva attól, hogy kilenc óra után a házakat elhagyja. A vármegye esztergomi járásának községeiben szintén zaklatták a lakosságot fegyverek után, ellenben a túlsó járás lakossága mentes volt attól, mert az osztrákok nem mertek oda átmenni. A vármegyét és a várost az osztrákok a honvéd seregnek január 22-iki szolnoki győzelme után azért, mert Windischgrátz a főváros megtámadásától tartott, nyomban elhagyták s hozzájuk csatlakozott Andrássy Mihály alispán is. Amikor a túlsó járásban arról értesültek, hogy Esztergomból az osztrákok kivonultak, az ottani vezető férfiak Köbölkút községben népgyűlést hívtak össze. Ez a népgyűlés tulajdonképen az akkor szünetelő megyei önkormányzatot volt hivatva pótolni azért, mert a tisztviselők jelentékeny része az alispánnal együtt már nem szolgálta a nemzet ügyét, hanem azért is, hogy a megyei élet irányítás nélkül ne maradjon. Ettől eltekintve, az is szükségesnek mutatkozott, hogy a Debrecenbe költözött kormánnyal való kapcsolat biztosíttassák. A Reviczky Károly elnöklete alatt tartott népgyűlés egyakarattal azt kívánta, hogy a vármegye vezetését Palkovics Károly főjegyző vegye át. Amikor o 129