Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Várdai Pál esztergomi érsek. 1526—1549. János király első ténykedése volt az üres érseki szék betöltése és választása Várdai Pál püspök személyében valóban érdemes és nemes férfiúra esett, s hogy benne mennyire megbízott, mutatja az is, hogy Esztergomban nemcsak meglátogatta, hanem a következő telet annak vendégeként ugyanitt töltötte. Szapolyai János királysága azonban alig tartott pár hónapig, mert Mária özvegy királyné és Ferdinánd minden módon arra törekedtek, hogy azt okkalmóddal s ha kell, fegyveres erővel is megdöntsék. E tekintetben először az érseket környékezték meg. Batthyány Ferenc bánt küldték az érsekhez, hogy Szapolyai mellől eltántorítsák. Az érsek azonban ellenállott.

1 Ugyanakkor arra is törekedtek, hogy Szapolyai híveiből a vezető szerepre hivatottakat maguknak megnyerjék. Ez a tervük részben sikeresnek ígérkezvén, Ferdinánd nem tétovázott soká, mert 1527 júl. 31-én erős haddal behatolt az országba, holott is Győrt, Komáromot és Tatát hatalmába véve, Esztergom ellen fordult. Esztergom város magisztrátusa és polgárai — mást úgysem tehetvén, — hódolattal fogadták Ferdinándot, ellenben a várbeliekhez átadás iránt intézett felszólításnak egyelőre nem volt foganatja mindaddig, amíg ostrom nem indult. Pár napi ostrom után a vár parancsnokai — belátva azt, hogy a küzdelem hiábavalónak Ígérkezik, — tudatták, hogy hajlandók feladni a várat az esetre, hogy ha nekik (két parancsnok volt) fegyverrel, a védőknek fegyver nélkül megtorlástól mentes elvonulás biztosíttatik. Ferdinánd e feltételeket teljesítette s amikor a vár népe kivonult, nyomban a várba ment s ott a papság által történt fogadtatás után misét hallgatott. Az esztergomi vár parancsnoka ekkor Ferdinánd rendelkezéséből bizonyos Oeder Farkas nevezetű atyafi lett és ez alá 300 idegen gyalog katona adatott. Ezután Ferdinánd •— kinek időközben az érsek behódolt — az érsekkel együtt Székesfehérvárra ment, hol is a nyitrai püspökkel megkoronáztatván magát, visszatért Esztergomba és miután itt töltötte a telet, innen intézte az ország dolgát.

2 Szapolyai János, a korábban megkoronázott király, Ferdinánd említett sikeres vállalkozása után — nem lévén képes megfelelő ellenállásra — kénytelen volt Lengyelországba menekülni, s onnan folyamodott Szulejmánhoz, aki 1529-ben ismét Budán termett s onnan szept. 12-én már — mielőtt az itteni vár őrségét megerősíthették volna — Esztergom alá érkezett, hol is Várdai Pál érsek elébe ment és magának, valamint 300 fegyveres nemesének kíméletet kért. Habár a szultán jóakarattal vette a megadásnak eme jelét, az érsek abba a kellemetlen helyzetbe jutott, hogy Szulejmán — aki Bécs megvételére indult — magával vitte és magánál tartotta Budára visszatérő útjára is, amikor azután szabadult. Az ilyen kényszervendégség szokásos volt a törököknél és azt célozta, hogy a vendég addig legyen vendég, amíg a török el nem éri kitűzött célját, vagyis ne érintkezhessék azokkal, akik a számításokat keresztülhúzhatják. Nem szabad elfelejteni, hogy Szulejmán János királynak minden támogatást biztosított annyira, hogy Budára érkezve, annak elfoglalása után a koronát is átadta, majd — mint aki jól végezte a dolgát — seregével elhagyta az ország területét. Habár ezek szerint János király visszajutott a főhatalomba, a sikert korántsem könyvelhette el a maga javára, mert Ferdinánd hívei csakhamar Buda alatt termettek s annak várát Gritti hősies védelme dacára megvették és Jánosnak ismét Lengyelországba kellett menekülnie. 1 Millennium Tört. V. 48. 2 Millennium Tört. V. 56. 95