Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A történelemnek már megírott lapjaira tartoznak azok az események, amelynek János király újabb kálváriája következtében előálltak s elég annyi, hogy Szulejmán ismét haddal jött az országba, de Kőszegnél Jurisics Miklós hősies magatartásán megtörik igyekezete (1532). Az ekkor szenvedett kudarc után a szultán a vele jött Grittit küldötte követül a versengőkhez oly megbízatással, hogy igyekezzék azokat olyan megegyezésre bírni, amely a főhatalomban való osztozkodást jelenti. Gritti ezt a megbízást a saját javára szerette volna jövedelmeztetni és ezért arra törekedett, hogy Erdélyt magának megszerezze. Amikor erről a tervéről az erdélyi főurak meggyőződtek, az áruló követet megölték. Ily körülmények között a vetélkedőknek nem volt más módjuk, mint valamelyes megegyezésre törekedni. Ez meg is történt Váradon 1538ban azzal a kikötéssel, hogyha János elhalálozik, az egész ország Ferdinánd öröke lesz. Akkor még nem volt nős János király és így könnyen kötelezhette magát, azonban pár hónap múlva feleségül vette Izabella lengyel királyleányt és a házasságból fiúgyermek származván, a gyermek jövője miatt támadt aggodalmában annyival is inkább elhatározta, hogy a megegyezést nem tartja be, mert Ferdinánd és Károly császár időközi vállalkozásában már nem támogatták. Időközben János király betegeskedni kezdett s mivel baja súlyos volt, János Zsigmond nevű fia számára Martinuzzit és Petrovicsot gyámul kijelölvén, ezeknek azt az utasítást adta, hogy halála esetére a gyermeket ajánlják a szultán pártfogásába. Ezt követőleg Szapolyai János 1540 július 18-án elhunyt s személyében az utolsó magyar származású király szállt sírba. János király és Ferdinánd vetélkedése Esztergom vármegyének és Esztergom városnak kárnál egyebet nem juttatott. A megye népe mindannyiszor kénytelen volt menekülni, valahányszor egyiknek, vagy másiknak hadai közeledtek s mert ez elég gyakori volt, természetesen a mezei gazdálkodás sem volt nyugodtan folytatható, viszont a helységek és a pusztai birtokok folyton ki voltak téve hol az egyik, hol a másik harácsolásának és pusztításainak. Amíg eként a megye népének nem volt nyugalma, érthető, hogy Esztergom városa pedig szinte állandóan szenvedte a megszállást és az ostromokat. Várdai érseknek is sok keserűség jutott, mert amikor azt látta, hogy az ellenfelek mérkőzésének se vége, se hossza s közöttük tartós békéről szó sem lehet, 1529-től fogva semleges maradt. Ez a semlegesség azután abban bosszúlta meg magát, hogy mindkét fél előtt gyanússá vált, tehát hogyha bántalmak nem is érték, az érseki javakat hol az egyik, hol a másik igyekezett károsítani és pusztítani. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy akkor, amikor Ferdinánd vezére: Roggendorf 1531 végén Esztergomot elfoglalta, ez a tény a szultán haragját vonta maga után és a portán határozatba ment egy új hadjáratnak megindítása. Ez a hadjárat 1532-ben rövid ideig tartott és a Ferdinánd által kezdeményezett béketárgyalás eredménye az lett, hogy a szultán beleegyezett abba, hogy János és Ferdinánd megosztoznak az országon, de kikötötte, hogy ez utóbbi köteles lesz Esztergom várának kulcsait neki elküldeni. Ez meg is történt. Egyébként ez a békekötés eredményezte azt, hogy János és Ferdinánd országrésze között Esztergom lett Habsburg Ferdinánd országának határa, ettől fogva pedig János király uralta Budáig és azontúl a neki jutott részt. Miként említettük, János király 1540-ben elbúcsúzott a földi életi 31. Ferdinánd pedig ezt tudva, elkövette azt a végzetes lépést, hogy Buda elfoglalását tűzte ki céljául. Meg is kísérelte azt, de mert Budát hősiesen megvédték, az ostromló csapatokat a Dunántúlra irányíttatta, holott is Tatát, majd pedig Székesfehérvárt vette birtokába. Ez a szerencsétlen vállalkozás indította a portát arra, hogy most már véglegesen birtokba vegye Magyarországot s megindult a török hadjárat. Buda minden küzdelem nélkül török 96