Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

a nemzeti királyságra törekvő erdélyi dúsgazdag főúr, ezt szándékosan cselekedte s e szerint neki tulajdonítható, hogy a jó szándékú és önfeláldozóan bátor magyarság gyászos veresége bekövetkezett. Szapolyainak ugyanis elég ideje volt a csatlakozásra, sőt már igen közel volt Mohácshoz, azonban jobbnak látta a tétovázást, mert a saját hatalmi törekvéseinek ez látszott kedvezni. Mielőtt a mohácsi vész után következett eseményekkel foglalkoznánk — mínhogy Bakócz prímás életírásának néhány részletével még adósak vagyunk, megemlítjük, hogy 1510-ben Ulászló március 12-ére Esztergomba országgyűlést hirdetett a végből, hogy az a cambrai ligával szemben állásfoglalását nyilvánítsa. Mielőtt az országgyűlés összeült volna, megelőző tanácskozások folytak Esztergomban, azonban, mert időközben itt pestisjárvány lépett fel, az országgyűlés azon évi június 24-ére elnapolva, Székesfehérvárra hivatott egybe. Az említett tanácskozások tartamára s mindaddig, amíg a március 12-re egybehívott országgyűlés tart, az volt a terv, hogy a király udvarával együtt Esztergomban a prímás vendége lesz s erre az alkalomra nemcsak a prímás és a káptalan, hanem a vármegye és a város is arra törekedtek, hogy az érkezők minél fényesebb fogadtatásban részesíttessenek. A király a tanácskozásokon valóban itt is időzött. Bakócz prímás a székesfehérvári országgyűlés után, az 1511. évben Rómában tartott zsinaton vett részt. Két évig tartózkodott ekkor a szent városban nemcsak a zsinat miatt, hanem diplomáciai küldetésben is avégből, hogy a pápát a Miksa császárral és Velencével való viszonyok tekintetében tájékoztassa és kellő megállapodást biztosítson. Az 1514 tavaszán történt hazaérkezése után Bakócz Tamásnak jutott az a feladat, hogy a török balkáni előnyomulásával szemben, kereszteshadjáratot szervezzen. Ismeretes, hogy ez a hadjárat a Dózsa-féle vállalkozás más irányú elfajulása miatt abban maradt s ebből a prímásnak kellemetlensége is volt, mert a lázadás leverése után összehívott országgyűlés a bajok felidézőjéül őt vádolta. Amikor a prímás az ellene készülő támadásról értesült, nem jelent meg az országgyűlésen. A vele szemben vádaskodók II. Ulászlónál is áskálódtak, azonban a királyt nem tudták ellene hangolni, aminek bizonyítéka az, hogy Ulászló végső akaratából fiának: Lajos trónörökösnek gondozását a prímásra bízta. Esztergom vármegye és város a török uralom alatt. Az volna a legkellemesebb nekünk, hogyha a történelem lapjairól még mindazt idejegyezhetnők, ami a török hódoltság bekövetkeztét megelőzte és teljes részletességgel vázolhatnók azokat a későbbi eseményeket, amelyek ezzel a szerencsétlenséggel együtt jártak. Erre — sajnos — nincs elég helyünk, de különben is úgy vélekedünk, hogy amennyiben annak az időnek történelme majdnem teljes feldolgozásban bárkinek rendelkezésére áll, csak felesleges ismétlésbe bocsátkoznánk akkor, amikor a török hódoltság előzményeit és teljes történelmét a mult keretébe illesztenők. Ily körülmények között csakis bizonyos visszapillantással élünk s egyúttal — tekintettel arra, hogy Esztergom vármegye és város épp úgy, mint az ország, keservesen megszenvedték a török jármot — egyedül arra törekszünk, hogy azokról az eseményekről emlékezzünk, amelyek a megyét és várost a hódoltság másfélszáz esztendős ideje alatt érintették. Amikor Mohácsnál elvérzett Magyarország fegyvereseinek színe-java és gyanús körülmények között életét vesztette a király s vele együtt hősi halált halt Esztergom érseke, Szulejmán szultánnak mi sem állott útjába többé, hogy 93