Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tészkedik. Apja részt vett a világháborúban. Neje: Kuna Czonewa Delinesewa. Énglánder Ferenc könyvnyomda, könyv­kötészet, könyv-, papír-, író-, rajzszer- és zeneműkereskedés, a Tatai Hiradó kiadó­hivatala, Tata. Alapítva 1876-ban. Cégtu­lajdonos: Englander Ferenc. Közigazgatási, körjegyzői, iskolai, községi és ügyvédi nyomtatványok nagy raktára. írógépek, já­tékáruk, könyvkiadóhivatal. A tatai járás legnagyobb szaküzlete. Engler Ferenc gazdálkodó, a Hitelszövet­kezeti felügyelőbizottság elnöke, Máriaha­lom. 1896-ban Máriahalmon született. Isko­láit szülőfalujában végezte, majd utána a család birtokán, édesapja mellett gazdálko­dott. A világháborúban a 26. közös gy.-ez­redben harcolt, az orosz fronton, Lublin alatt 1916 ápr. 20-án az oroszok fogságába esett, ahol két évet töltött, őrvezetői rang­ban szerelt le, a Károly cs.-kereszt tulajdo­nosa. A község közgyámja, a Hangya Szö­vetkezet elnöke és a Hitel Szöv. felügy. bi­zottságának elnöki tisztségét tölti be. Neje: Hausknecht Róza, gyermekei: Ferenc, Jó­zsef, Róza és Simon. Eöri János róm. kat plébános, Dunaszent­miklós. Süttörön született. Középiskoláit és a teológiát Győrött végezte. 1915-ben Győ­rött áldozópappá szentelték. Lelkipásztori működését Répcekőhalmon, 1915-ben kezdte meg mint káplán, majd Szomódon és Duna­szentmiklóson működött. 1927-től Duna­szentmiklósi plébános. A világháborúban a győri csapatkórháznál teljesített szolgála­tot a székesfehérvári dandár kötelékében. A levente és a polg. lövészegyesület elnöke. Erbeszkorn Mihály fényképész és rövid­árukereskedő, Felsögalla. 1882-ben Felső­gallán született. Iskolái elvégzése után a szabóiparban édesapja mellett képezte ki magát, majd kitanulta a borbélyipart, mely szakmában önállóan 8 évig működött. 1909 óta a fényképészipart űzi. 1923-ban meg­alapította rövidáru üzletét, melyet család­tagjai segítségével vezet. A háborúban a 12. gy.-ezred kötelékében részt vett. 1914-ben orosz fogságba esett, ahonnan 1921-ben tért vissza. Mint őrvezető szerelt le. Hosszabb időn át az ipartestület elnöke volt. Az egy­háztanács tagja. Neje: Keindl Teréz, gyer­mekei: Teréz, férjezett Supka Dezsőné és Erődi (Erbeszkorn) János, középiskolát végzett, jelenleg önkéntes katona. vitéz Erdei Ferenc gazdálkodó, községi bíró, Környe. 1891-ben Környén született. Iskolái elvégzése után édesapja mellett gaz­dálkodott. 1928-ban önállósította magát, je­lenleg 59 kat. holdon belterjesen gazdálko­dik. 1912-ben katonai szolgálatra a 6. vár­tüzérezredhez bevonult. A háborút a szerb és olasz frontokon végigküzdötte, mint tűz­mester szerelt le. A nagy és kis ezüst, a bronz vit. érmek és a Károly cs.-kereszt tu­lajdonosa. 1926-ban vitézzé avatták. 1933­tól községi képviselő, 1936-ban a község bí­724 rájává választották meg. Az egyházközség gondnoka, a Hangya Szöv. igazgatósági tagja, a Legeltetési Társulat elnöke, a sze­gények gondozója. Neje: Eichhardt Teréz, akinek fivére, Jakab, hősi halált halt. Gyer­mekei: Ferenc, József és Mária. Erdei Ferenc ny. MÁV alkalmazott, Ko­márom, Koppánmonostor. 1886-ban Nagy­majláton, Csanád megyében született. A vasút szolgálatában 21 évet töltött el, Ara­don, Budapesten és Komáromban teljesített szolgálatot és fölötteseinek mindenkor teljes megelégedésére végezte szolgálatát. 1936­ban ment nyugdíjba. Felesége: Tóth Ju­lianna okleveles községi szülésznő, aki Má­don 1877-ben szül. A bábaképzöt Nagyvá­radon végezte el és 1904-ben nyert okleve­let. Koppánmonostor egyedüli szülésznője, felelősségteljes szolgálatát közmegelége­désre végzi. A közegészségügy őre. Mint magánszülésznő 1904 óta működik, 1933 óta él Koppánmonostoron. 1917-ben, a világ­háború alatt szerzett kiváló érdemeiért Fe­renc Salvátor főherceg vöröskereszt dísz­érmét kapta oklevéllel. Nevelt gyermekük: Fekete Béla bőrkereskedő és Bosánszky Er­zsébet. Nejének bátvja, Tóth András hősi halált halt a világháborúban. Erdélyi Béla sodronyfonat- és rostaké­szítőmester, Esztergom. Léván, 1881-ben született. Iskolái elvégzése után a sodrony­fonó és rostakészítő ipart tanulta ki. Mint segéd Tatán, Pozsonyban, Nyitrán, Érsek­újváron, Győrött, Kolozsvárott, Nagysze­benben dolgozott, ahol szaktudását fejlesz­tette és 1906-ban Esztergomban önállósí­totta magát. Háború alatt a 26. gy.-ezred­nél az orosz fronton harcolt. Szakaszveze­tői rangban szerelt le. 60 százalékos rokkant. Az ipartestület, a MOVE és a Frontharcos Szöv. tagja. Neje: Klebovich Ilona, gyerme­kei: Béla és Mária. Iparának üzése mellett gazdálkodással is foglalkozik. Erdész Gyula ny. izr. tanító, Ács. Szen­tesen 1859-ben született. Középiskoláit Szen­tesen, a tanítóképzőt Kiskúnfélegyházán vé­gezte. Pályafutását Tótkomlóson kezdte meg, ahol 7 évet töltött. Innen a mezőkovács­házai nyilvános iskolához került. Nagysal­lón 3 évig, Tiszavárkonyon 1 évig tanított. 1894-ben az ácsi nyilv. felekezeti iskolához nyert beosztást. Itt működött 1922-ig, ami­kor 41 évi szolgálat után nyugalomba vo­nult. Neje: Grosz Sarolta, gyermekei: Ernő, tanár, Dezső dr. ügyvéd, aki a háborút vé­gigküzdötte, mint főhadnagy szerelt le, Ge­rő, Janka, Aranka és Ilonka. Erdó'dy Miklós m. kir. erdőmérnök, Esz­tergom. 1887-ben Budapesten született. Kö­zépiskoláit Budapesten, a bánya- és erdő­mérnöki főiskolát Selmecbányán végezte. Oklevelet 1913-ban nyert. Pályafutását mint gyakornok-mérnök 1911-ben" a veszprémi káptalannál kezdte meg. Később az árvái közbirtokosság erdőgondnoka lett. A háború kitörésekor 1914-ben a 37. gy.-ezredhez vo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom