Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

fel templomukat. Híres volt Almás a 18. században jó boráról, kőbányájáról és fürdőjéről. A neszmélyíhez hasonló jó borát szívesen vásárolták s így szőlői szép hasznot hoztak. Fürdőjéről (meleg kénesforrás) már Korabinszky felemlíti, hogy Justus Torkos 1764-ben megvizsgálta és ismertette. Vörösmárvány-, de főleg mészkőfejtői talán ősidőktől fogva üzemben vannak. Több jel arra mutat, hogy már a rómaiak is használták e bányákat. Az itt bányászott édesvízi, tömörkemény mészkő kőfaragásra igen alkalmas. 1850 körül a komáromi vár erődítési munkálataihoz is innét szállították az anyagot, később a bécsi császári palotához is. A budapesti Szt. István-bazilika, az új Országház, az Erzsébethíd, a budai királyi palota, az új pénzügyminisztérium építéséhez szintén itt fejtettek anyagot. Említésre méltó a falu határában lévő szép cseppkőbarlang. A világháborúban részt vett 63 lakosa közül 26 életét vesztette. A község lakossága 1163 lélek, akik 2 németajkú kivételével magyarok. 681 lakosa a ref., 445 a r. kat., 29 az ág. ev. és 4 az izr. egyház híve. Foglalkozási tekintetben 720 egyén őstermelő, 35 iparos, 3 kereskedő, 44 bérmunkás, 20 tisztviselő és 6 nyugdíjas. Házainak száma belterületen 214, külterületen 4. Határa 2600 k. hold, ebből 1363 h. szántó, 128 h. rét, 48 h. kert, 76 h. szőlő, 488 h. legelő, 125 h. erdő, 19 h. nádas és 353 h. terméketlen terület. E terület túlnyomórészben kisbirtokosok kezén van, csak egy nagyobb birtokot találunk, amely a klosterneuburgi kanonokrendé. A klosterneuburgi uradalom dunaalmási gazdaságának területe 500 k. hold, amiből 240 h. szántó, 32 h. szőlő és 230 h. legelő és erdő. A modernül felszerelt gazdaságot Kováts Géza uradalmi intéző vezeti. Főképpen sertéshizlalással, szőlészettel és tehenészettel foglalkozik. 22 állandó és kb. 60 időszaki munkást foglalkoztat. Állatállomány: 12 ló, 18 ökör, 500 hízó sertés, 780 birka és 12 tehén. A község szőlőmüvelése már korántsem játszik akkora szerepet, mint az elmúlt évszázadban. Állattenyésztése hanyatlott az előző időkhöz képest, bár legelője a határhoz viszonyítva elég nagy kiterjedésű s legeltetési társulata is van. Állatállománya 59 ló, 203 szarvasmarha és 16 sertés. Nagyobb ipartelepe a Dunántúli Mész-, Tégla- és Kőipari Rt. kőbányája és kőfaragótelepe és Somogyi János gőzmalma, ±11. a Dunaalmási Hengermalom* A Dunántúli Mész-, Tégla- és Kőipari Rt. Dunaalmási telepe egyike a legszámottevőbb iparvállalata nemcsak a községnek, hanem az egész megyének. A kitermelésre szolgáló kőbányák ma a klosterneuburgi kanonokrend tulajdonát képezik. A bánya története és eredete igen hosszú időre nyúlik vissza. A kőbányák 1911-ig a Barcza-család tulajdonát képezték. Ebben az évben alakult át Dunaalmási Kőipar Rt.-gá, s mint ilyen 1917-ig s ettől kezdve fenti cég alatt működik, miután beolvadt a Dunántúli Mész-, Tégla- és Kőipar Rt. kebelébe. A dunaalmási telep igazgatója Barcza Gyula 1917-től, aki a rt. jogelődjeinél már 1907 óta, Barcza Adolf elhalálozásától vezeti az üzemet. A rt. működési köre kiterjed magas- és mélyépítkezésekre. A következő építkezésekhez szállítottak anyagot: az Erzsébet-híd, a Komárom és Érsekújvár vasútközötti Dunahíd, Vághíd, a szolnoki Tiszahíd, Baja—Bátaszéki vasúti híd, dolnimiholáci vasúti híd, dunaföldvári híd, Budapest összekötő vasúti híd építkezéséhez, a Margit-híd kiszélesítéséhez és a most épült budapesti Horthy Miklós-híd építkezéséhez. Részt vettek különféle építkezéseknél, mint pl. a Gellért-fürdő, Újlóversenytér, a Milleniumi emlékmű építésénél. Szállítottak továbbá a győri rakpart építéséhez, valamint a Dunaszabályozáshoz terméskövet. Komárom vármegye legnagyobb szakmabeli üzeme, amely 1936 óta kiterjed a hercegprímás! érsekség tulajdonát képező és Tardos községben fekvő ú. n. „Gerecsei" vörösbányák, valamint Süttő határában fekvő hasonló mészkőbánya bérletére. — A dunaalmási telepen 100—140 embert, a másik két helyen 60 embert foglal546