Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

használható égőpalát, vasúti szállítás kiiktatásával rövid és üzemi költséget alig igénylő kötélpályán egyenesen a közeli Tatabányáról kapja. A gondosan füvesített és fásított területet a kazánházból, gépházból és kapcsolószárnyból álló főépülettömb uralja. Az említett épületrészek egymásutánja a legrövidebb úton és kerülő nélkül követi azt a sorrendet, amely az égőpalában szunnyadó hőenergia villamos energiává való átalakításának, majd szétosztásainak egyes fázisát jelenti; a kazánházban eltüzelt égőpala termeli azt a gőzt, amely a gépházban felállított turbó-generátorokat hajtva villamos energiát állít elő, a kapcsolószárnyban lévő berendezések pedig alkalmassá teszik a villamos energiát arra, hogy felhasználásának helyére szétosztható legyen. Az épületek fő szerkezeti anyaga a vasbeton és a vas. A fő épülettömb legnagyobb épülete a kazánház, amelyet földszintjétől a padlásáig teljesen elfoglalnak a hatalmas kazánok és ezek segédszerkezetei. A kazánok két sorban 4—4 egységgel úgy vannak az épületben elhelyezve, hogy egyenként teljesen körüljárhatok. A két sor közt tágas és világos emeleti folyosó a tulajdonképpeni fütőállás, a kazánház legfontosabb üzemi helye, ahol a kazánok kezelése és a kívülről egyébként láthatatlan tüzelés szabályozása, továbbá ia műszerek leolvasása történik. A fűtőállás-szint alatti salaktárban foglalnak helyet a kazánokból kikerült salak hűtésére és elszállítására szolgáló szerkezetek. A kazánház tetőtere három hajóra oszlik, amelyek közül a két szélső a levegőfúvók és ezek motorainak elhelyezésére szolgál, az ezektől elválasztott középső rész pedig a szénszállító kötél- és függőpálya végállomásának tekinthető, amennyiben a Tatabányáról kiinduló csillék az itt elhelyezett és a kazánház vasszerkezeteivel ugyancsak szervesen összefüggő vaslemez hombárokba ürítik tartalmukat. E hombárokat a kazánokkal szénlevezető csövek kötik össze, amely utóbbiak a fűtőállás-szinten a rostélyok fölött végződnek. A padlástér hordja a kazánház 4 hatalmas, 3 méter átmérőjű, 18 m magas vaslemez kéményét is. A gépház két részre oszlik: a kazánház melletti úgynevezett tartányszárnyra és a gépcsarnokra. A tartányszárny a kazánok és gőzturbinák segédgépeit, továbbá a kazánok vízellátásához szükséges különböző tartányokat foglalja magába. Ebben az épületrészben vannak a munkások mosdó- és zuhanyozó helyiségei is. A tartányszárnyhoz csatlakozó gépcsarnok osztatlan, egységes nagy terem, amelyben a három főturbógenerátor-egység, valamint az úgynevezett háziegység és segédgépei, továbbá a nagy szerelődaru foglalnak helyet. A turbógenerátor-egységek teljesen függetlenek a gépházépület szerkezeteitől és alapozásuk semmi kapcsolatban nincs egymással, sem a gépházzal. Ennek oka az, hogy a percenként 300 fordulattal járó hatalmas turbógenerátorok kedvezőtlen körülmények összejátszása esetén olyan rezonancia tüneményeknek lehetnek okozói, amelyek a kezelő karzatokon való tartózkodást kellemetlenné tehetik, sőt esetleg az épület szerkesztésében károkat okozhatnak. Ezek megelőzésére mindegyik gépegység számára teljesen különálló, ú. n. kút-alapozás történt, amelyek vasbetoncölöpeikkel mintegy 9 méterre nyúlnak a gépházépület alapozása alá olyan mélységbe, hogy a károssá válható rezgések a talajban elenyészve ne terjedhessenek át az épületre. A főgenerátorok egyenkint 26.300 kilovoltamper teljesítményűek, amely kb. 21.000 kilowattnak, 30.000 lóerőnek felel meg. A generátorok által termelt feszültség általában nem felel meg sem a nagyobb távolságra való elvezetés, sem pedig a közvetlen felhasználhatóság céljainak. E célnak megfelelőbb feszültségre való átalakítás történik a főtranszformátorok révén. A szabad ég alatt elhelyezett négy főtranszformátor mind537