Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

egyike egy-egy főgenerátor teljesítményének megfelelő energiát képes 110.000 voltra áttranszformálni. Erre a feszültségre szükség van ugyanis, hogy a nagyobb távolságban — így elsősorban Budapesten — hasznosított áramot gazdaságosan elvezethessék. Ez a nagyfeszültség ma Magyarországon egyedülálló s a transzformátorok is hazai gyárban első ízben készültek ily nagyfeszültségre. Az erőmű saját gépeinek ellátására az ipari üzemeknél általában használt 380 volt feszültségű áramra van szükség. Ennek előállítására a fentebb említett házigenerátoron kívül négy ú. n. házi transzformátor szolgál. Az erőmű főépülettömbjét a három emeletü kapcsolószárny zárja, amelyben a villamos kapcsoló-, elosztó- és segédberendezések, továbbá ezektől elkülönítve az üzemigazgatóság irodahelyiségei vannak. A gépek által termelt 10.000 volt feszültségű áramot a kapcsolószárnyban elhelyezett kapcsolóberendezés osztja el a fő-, illetve házitranszformátorokhoz. E berendezés minden alkateleme biztonsági okokból betonfalak által határolt cellákban van. A cellákat még elölről is sűrű vasháló zárja le, tehát úgy a személyi, mint az üzemi biztonság teljes. A generátorok kapcsaitól való hozzávezetés, valamint a transzformátorokhoz való elvezetés is mind erős vasajtókkal, vaslemezekkel elzárt betonfolyosóban történik, porcellánszigetelőre támaszkodó tekintélyes keresztmetszetű vörözrézsínek útján. A feltranszformált 110.000 volt feszültségű áram részére szolgál a szabadban felállított kapcsolóberendezés. A villamosberendezéseket magukban foglaló helyiségek legfontosabbika az épület második emeletének keleti sarkán levő vezénylőterem; az itt elhelyezett készülékkel történik a turbógenerátorok által termelt villamosenergia elosztása a főfogyasztó helyek felé. A vezénylőterem helyének megválasztása — egyebek közt — ama szempont figyelembevételével is történt, hogy az itt foglalkoztatott személyzet igen nagy felelősséggel járó munkáját, amelyben elkövetett legcsekélyebb hiba a MÁV Budapest—hegyeshalmi vonala és a BSzKRT villamosvontatási üzemének megbénulását vonhatja maga után. Az üzemigazgatóság hivatali helyiségei, úgymint az igazgatók, a mérnökök és egyéb tisztviselők irodái, valamint az égőpala és az üzemanyagok állandó vizsgálatára és ellenőrzésére szolgáló laboratórium az épület délkeleti részét foglalja el. A leírt hatalmas épülettömb építése 1928. év tavaszán kezdődött s mintegy másfél év alatt, 1929 őszén befejeződött. Az építkezés a Magyar Építő Rt. kitűnő szervezetének érdeme volt. Az épületcsoport terveit kizárólag magyar mérnykök készítették, a kiviteli munkához csakis magyar munkaerőt alkalmaztak és hazai építőanyagot használtak fel. Az erőmű területén a főépületen kívül még számos kisebb-nagyobb üzemi építmény van. Idetartoznak a kapus-épület és a gépkocsiszín, az ivóvízszolgáltatási szivattyú- és tisztítóberendezést magában foglaló kútház, az Öregtó partján épült szürőmű, amelyet földalatti betoncsatorna köt össze a főépülettel, a 15 kv-os távvezetékek kiindulási pontján épült transzformátorház, az üzemanyag- és olajraktár, a földépítményü és földalatti vasbeton folyosóval ellátott kb. 200 m hosszú, három heti széntartalék befogadására alkalmas széntároló, a kötélpálya sarokállomása, stb. Az erőmű telkén ezenkívül iparvágány, vízvezeték és csatornahálózat is van, az éjjeli kivilágítás céljaira pedig fényszórók és izzólámpák szolgálnak. Az üzemi épületcsoporttól a környei közúttal és a Pápa—bánhidai vasúti vonallal elválasztva, mintegy 18.5 k. holdnyi területen gondosan ápolt kertek között fekszik az erőmű barátságos tisztviselő- és munkás lakótelepe. A telepen hat villaszerű egylakásos tisztviselői lakóház, 14 kétlakásos, Iakásonkint két szobás munkásház és egy melegházzal egybeépített kertészház van. A lakóház538