Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

és Vida-utcákban betonmakadám út, ez évben fejeződött be a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. Erőmű-telepének építkezése. 1930-ban a községben további betonmakadám utak épültek, a község hozzájárulásával építették ki az átvonuló törvényhatósági utat is betonmakadámmal. 1929-ben épült csendőrlaktanya, valamint szegényház. 1932-re esik az OFB. eljárás során kiosztott telkek utcarendezése és fásítása, a belközségben hősök ligetének bekerítése, a hősök szobrának parkírozása és gyalogjárók készítése. 1933-ban a község újonnan festette a r. kat. templomot, ugyanezen évben levente gyakorló- és lőtér, valamint sportöltöző, új temető, ravatalozó épült. 1934. évben r. kat. káplán-lakás készült. A község hozzájárulásával a vasúthoz vezető törvényhatósági út makadámbeton rendszerrel épült ki, ugyanilyen rendszerrel épült ki az erőműhöz vezető út is 1935-ben. 1934-ben csendőrőrsparancsnoki lakás és 1930-ban épült emeletes új iskola és több tanítói lakás. 1930-ban autófecskendőt szerzett be a község. Bánhida lakóinak száma állandóan emelkedik. Össznépessége ma 9800' lélek (5000 férfi, 4800 nő), akik közül 4800 lakik a tulajdonképpeni belterületen, míg 4400 az 5 km-re fekvő bányatelepen, 150 a villamos erőmütelepen, 100 Körtvélyes-pusztán, 90 Síkvölgy-pusztán és kb. 230 a MÁV állomáson. Házainak száma belterületen 632, külterületen 393. Anyanyelvre nézve 95%-ban magyar Bánhida lakossága (183 német, 99 tót és 90 egyéb). Vallási tekintetben 8300 lélek a r. kat., 850 a ref., 55 a g. kat., 320 az ág. ev. és 90 az izr. egyháznak híve. A római katolikus templom 1885-ben épült és 1932-ben restaurálták. A születési anyakönyvet 1736-tól, az esketési és halálozási könyvet 1732-től. vezetik. Plébánosa Makk Béla. A református egyház 1930-ban alakult. Első lelkésze Kiss Gyula missziós lelkész volt. Istentiszteletet a községi tanácsteremben tartanak. Jelenlegi lelkész Somogyi István. A lakosság főfoglalkozása a bányászat. A bányászok a Magyar Általános. Kőszénbánya Rt. alkalmazottai. (A bányatelep szervesen hozzátartozik a Tata környékihez, azért ismertetése Tatabányánál történik.) Határa 8238 k. hold, ebből 32-46 h. szántó, 243 h. rét, 83 hold kert, 100 hold szőlő, 318 hold legelő, 3702 hold erdő, 16 hold nádas és 580 hold pedig földadó alá nem eső terület. E területből 3556 holdat gróf Esterházy Ferenc,. 2198 holdat a M. Á. K. bír, e két uradalomhoz tartozik a közel 4000 holdat kitevő erdőség. A fennmaradó kb. 2500 holdnyi terület 50 holdon aluli kisbirtokosok kezén van. A földműveléssel kapcsolatban állattenyésztése nem jelentős. Állatállománya 1937-ben 306 ló, 481 szarvasmarha, 444 sertés és 508 juh. Ipara fejlődő. Az önálló iparosok száma 60-ra tehető, akik a tatai Ipartestület tagjai. Országos, sőt világhírűvé vált Bánhida község neve villamos erőmütelepéről, mely a közhasználatban Bánhidai vagy Talbot centralenak neveznek. A Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai erőmüvét nagyszabású gépi és villamos berendezései, épületei és egyéb magas- és mélyépítményei vezető helyre állítják a háborút követő évek legnagyobb hazai műszaki alkotásai közt. Az erőmű üzemi épületcsoportja Bánhida község belterületén kívül, a régebben kizárólag haltenyésztésre szolgáló „Öregtó" és a Környe község felé haladó közút, illetőleg a Pápa—bánhidai vasútvonal közt elterülő mintegy 12.5 k. hold nagyságú területen fekszik. A hely kiválasztására az a körülmény volt döntő befolyással, hogy egyrészt az erőmű üzemi vízszükségletét e helyen közvetlenül fedezheti a bővizű Általér patakkal állandóan táplált Öregtóból, másrészt pedig tüzelőanyagát a nagy meddőtartalmú és más helyen fel nem 536