Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

szabadult, amikor írásban ünnepélyesen megfogadta, hogy egyháznagyokat, apátokat és prépostokat a pápa beleegyezése nélkül a jövőben nem fog kinevezni és az üresedett stallumok javainak kezelését világiakra nem fogja bízni. Az ünnepélyes nyilatkozattétel vidéken, — bár erre nincs megbízható adatunk, — feltehetőleg Veszprémben történt. Innen a király Esztergomba tért vissza s itt Lukács érsek a papság élén üdvözölvén, ünnepélyes külsőségek között kísérte a várba.

1 III. István halála vendéglátás alatt 1172 márc. 4-én váratlanul következett be. Welf Henrik szász herceg ugyanis a szentföldre vivő útját Bécstői fogva kíséretével együtt Esztergomig hajón tette meg III. István apósával: Henrik osztrák herceggel együtt azért, hogy a magyar királyt otthonában meglátogassák. Ekkor történt, hogy a király hirtelen meghalt. Tetemét Esztergomban helyezték nyugalomra. A magyar királyok között III. István volt az első, aki Esztergom földjében pihent el.

2 Emlékezésünkben már többször esett szó Lukács érsekről s hogyha az ő egyéniségét és magatartását vizsgáljuk, igazán nem tudjuk kellőképen megítélni, hogy abban volt-e nagyobb, hogy egyházának törvényeit engesztelhetetlen szigorral érvényesítette, vagy abban, hogy a trónnak és az országnak érdekeit ritka szívóssággal szolgálni igyekezett? Annyi bizonyos, hogy bátor férfiú volt. Olyan, aki tudott magának tekintélyt biztosítani és mert kiállani azokért az elvekért, amelyek az igazságot követelték. Látjuk ezt III. István halála után is akkor, amikor annak öccse: Béla nagy hirtelenséggel Esztergomba érkezett és tőle követelte, hogy koronázza meg, kitért a követelés elől azért, mert nem bocsáthatta meg neki, hogy magyar testvéreivel szemben fegyvert fogott. így történt, hogy a koronázási szertartást III. Sándor pápa rendelkezésére a kalocsai érsek koronázta meg 1173 jan. 13-án.

3 Béla, e néven Ill-ik, cselekedeteivel mindenekelőtt megcáfolta azt a hiedelmet, mintha görög érdekek szolgálatába szegődött volna és valóban igaz magyar érzéssel uralkodott. Uralkodásának már első idejében rendet teremtett országában és ezzel tekintélyt szerzett magának és intézményeinek s emellett arra is gondja volt, hogy a jelentékenyen eldurvult társas érintkezésnek finomabb irányt szabjon és a közművelődést szélesebb alapokra helyezze. Evégből az itt működött szerzetesi iskolák tevékenységének segítésére a Róbert molesmei bencés apát által 1098-ban Citeauxban alapított és szt. Bernát

4 által felvirágoztatott ciszterci rendet telepítette be. Esztergomban III. Béla idejében ugyancsak nagy volt a vendégjárás. I. Frigyes német császár vezérlete alatt ekkor ismét keresztes hadak igyekeztek a szentföldre még pedig a Duna mindkét partján Esztergom irányában. A német császár hajón érkezett Esztergom alá s a király és a felesége Kakaton (Párkány) járultak üdvözlésére. Itt a sereg sátort vert, míg Henriknek Margit királyné gondoskodott ajándékul egy óriási skarlát posztóval takart sátorról, amelynek belseje a legfinomabb szőnyeggel volt ellátva. Frigyes és kísérete ezután a királyi pár vendéglátását élvezte s eközben ünnepségek rendeztettek, sőt a csepeli szigeten és a pilisi őserdőben négy na1 Millennium Története II. 297 1. 2 Millennium Története II. 297 1. 3 A koronázás igen fontos egyházi és közjogi aktus lévén, megjegyezzük, hogy a korona feltételére attól fogva kizárólag az esztergomi érsek volt egyedül illetékes. Kitűnik ez Ince pápának Imre királyhoz 1204-ben intézett leveléből is. 4 Szt. Bernát a ciszterciek rendjébe 1112-ben lépett be. A rend tagjai III. Béla korától fogva sok ideig nemcsak tanítással, hanem kézimunkákkal is foglalkoztak és ezek tanulását is előmozdították. 58