Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

pig tartó vadászattal is szórakoztak. A király a kereszteseket sem akarta üres tarisznyával tovább engedni és ezért részükre két teli magtárnyi lisztet adomá­nyozott. A liszt elhordása közben szerencsétlenség is történt, mert három ke­resztes vitéz elsüllyedt a lisztben s ott fulladt. 1 Esztergom történetéhez tartozik az is, hogy a keresztesek elvonulása után nem sok időre a várban tüz támadt és annak nemcsak az értékes épületek estek áldozatul, hanem a főtemplom is, amelyet 1195-ben Jób érsek újít­tatott meg. 2 A király még megérte a helyreállított székesegyháznak fényes ünnepségek között történt felavatását, azonban rövid idővel azután, 1196 ápr. 23-án, elhalálozott s helyébe idősebb fia: Imre ült a trónra. Udvarát ő is Esztergomban tartotta. Uralkodása küzdelemteljes volt, mert öccse: Endre ellene azon a pénzen, amelyet neki atyja egy keresztes hadjárat indítására ha­gyott, pártot szervezett. A két testvér között a háborúság tartamát az a kö­rülmény hosszabbította, hogy pártjaikat csak úgy tudták maguk mellett tar­tani, hogyha azok tagjait jutalmazták. Imre ugyan igyekezett öccsét Szlavónia átengedésével leszerelni, át is adta annak ezt a tartományt, de Endre mégsem nyugodott s haddal tört Imre ellen, aki ekkor abban a reményben, hogy párt­ját erősíti, a királyi javakat és várakat osztogatta el. Ekkor a pápa kezdemé­nyezésére békét kötött a két testvér, azonban ez sem volt tartós, mert Endre ismét lázadást szított, mire a király elfogatta s előbb Kene várában, később Esztergomban tartotta fogságban. 3 Imrének ezután az Ugrón érsek halálával megüresedett érseki szék be­töltésének kérdése okozott újabb gondot. A választás János kalocsai érsekre esett, de annak Kalán pécsi, Boleszló váci, Kalanda veszprémi és János nyitrai püspökök ellenmondottak. A király azonban napirendre tért a tiltakozás felett s eme magatartása az egyháznagyok elégületlenkedésére adott okot. A küz­delmekben testileg megtört király időközben betegeskedni kezdett és érezve közeli végét, visszalépett az uralkodástól és utódjául fiát, Lászlót jelölvén, azt 1204 aug. 26-án meg is koronázták, míg a kegyelmet nyert Endre, Imre ko­rábbi rendelkezése folytán a kiskorú király gyámja és e minőségben az ország kormányzója lett. A koronázási ünnepség után alig egy hónapra Imre Eszter­gomban meghalt. 4 Az elmúlásban fia a következő évben követte. (1205 Bécs.) Utána Endre elérte célját s fejére tették a koronát, amelynek viselése nehéz gondokban telt el. Endre trónralépte után dőlt csak el az Imre idejében be­töltött érseki szék ügye. III. Ince pápa ugyanis János választását 1205 végé­vel jóváhagyván, annak Esztergomba való áthelyezkedése végérvényessé vált. Ezzel a ténnyel új bonyodalmak jártak. Endre ugyanis anélkül, hogy előze­tesen kieszközölte volna a pápa hozzájárulását, az üres kalocsai székre só­gorát: 5 Bertholdot nevezte ki s négy évig tartott, amíg ehhez a pápának utó­lagos jóváhagyását elnyerhette. Időközben azonban más baj is támadt. Berthold ugyanis arra törekedett, hogy az esztergomi érsektől függetlenül gyakorolhassa jogait, azonban ez a szándéka az esztergomi káptalan tiltako­zásán hajótörést szenvedett. Végzetessé vált Gertrúd királyné hatalmaskodó magatartása és idegenszeretete is annyira, hogy — amennyiben nem hajlott az intelmekre — életére törtek és el is oltották életének fáklyáját. Az ellene Bánk bán nádor, Simon (Bánk veje) és Péter ispán által szervezett össze­esküvés cselekménye a pilisi hegyekben folyt le mégpedig körülbelül az egy­1 Millennium Története II. 329-^331. 1. 2 Pauler Gy. i. m. II. 15. 1. 8 Pauler Gy. i. m. II. 43. 1. 4 Pauler Gy. i. m. II. 47. 1. 8 Endre felesége meráni Gertrúd, ennek testvére pedig Berthold volt. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom