Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ki. A megye mai területére azonban már 1910-ben is csupán 3 háziipari női kereső jut, akik a 27 főt tevő férfiak mellett már csak 10%-ot érnek el. Az 1920 és 1930 közötti években a férfi keresők számában beállott változás folytán a csupán 4-re emelkedett női keresők arányszáma ismét 40.0, illetőleg 33.3%-ra szökik fel. A vándoripar, mely megyénkben teljesen jelentőség nélküli, ma nem is foglalkoztat női keresőt, ilyen csupán 1910-ben fordult elő, akkor is csak 3, illetőleg a mai területen: 1. Az ipari népesség túlnyomórészét magábanfoglaló tulajdonképpeni ipar keresőinek a foglalkozás minősége szerinti részletes megoszlását és alakulását vizsgálva azt látjuk, hogy: önálló segédszemélyzet 1890-ben 4156 4829 1900-ban 3933 6039 1910-ben 4214 8194 1910-ben 2105 4642 1920-ban 2453 4317 1930-ban 2489 7453 Mint láthatjuk, az önállók száma az 1890—1910-es ciklusban hullámzó, 1900-ban kevesebb, mint 1890-ben és 1910-ben, de az ipar összes keresőinél a segédszemélyzettel szemben elfoglalt arányuk egyenletesen csökkenő: 46.3%-ról 39.4, majd pedig 1910-ben 34.0%-ra esett le. Ez és a másik oldalon viszont a segédszemélyzet arányszámainak 53.7%-ról 60.6, illetőleg 66.0%-ra való emelkedése meglehetősen élesen tükrözteti az ipari koncentráció felé, azaz a nagyobb és több alkalmazottal dolgozó vállalatok felé való fejlődést. Az 1910-es helyzetnek a megye mai területére vonatkoztatott adatai szerint még némi eltolódás mutatkozik a segédszemélyzet javára, lévén az 68.8%, míg az önállóké 31.2%. Az a fejlődési folyamat azonban, amely — mint fentebb említettük — az ipari koncentráció és általában a nagyvállalatok kialakulása felé haladt, az 1920-as adatok alapján látszólag megszűnt; miután az önállók száma és aránya, ami 36.2%, az előző évtizedével szemben ismét emelkedőben van, leszorítván a segédszemélyzet hányadosát, — annak abszolút számokban is mutatkozó csökkenésével — 63.8%-ra. Ez a jelenség — mely országosan jelentkezik •— azonban, ismételjük, nem az ipar általános fejlődésében mutatkozó visszaesés tünete, hanem csak egy, éppen a népszámlálás időpontjában mutatkozó abnormális időszak átmeneti helyzetének megrögzítése. 1920-ban ugyanis a háborúból visszatértek, a háborús évek alatt némi tőkére szert tett ipari alkalmazottak önállósulási törekvése, ugyanekkor az iparigazolványok könnyebb megszerzésének lehetősége és mindezek folytán, de egyébként is a kisipar konjunktúrája a rendesnél jobban megduzzasztotta átmenetileg az önálló iparosok számát. Az 1930-as év már a gazdasági élet bizonyos lehiggadtabb időszakát jelentve, ismét a fejlődés előbbi vonalán való előrehaladást dokumentálja. Az önállóknak — némi súlygyarapodásuk dacára — aránya 25.1%-ra esett, úgyhogy az évtized alatt számbelileg is tekintélyesen megnövekedett segédszemélyzet 74.9%-ot ért el. Hogy az idők folyamán a segédszemélyzet lélekszámhányadosa az önállókéhoz képest milyen erős előretörést mutat, azt a következőkből is jól láthatjuk: 1890-ben 100 önállóra esett 116 segédszemélyzet 1900-ban „ „ „ 154 1910-ben „ „ „ 194 1910-ben „ „ „ 221 1920-ban „ „ „176 1930-ban „ „ „ 199 32 497