Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A vármegye kereső népességéből 25.682 őstermelő, 7680 bányász, 6783 iparos, 815 kereskedő, 1451 közlekedésből élő, 1187 a közszolgálat és szabadfoglalkozások körébe s 1824 a véderőhöz tartozó, 344 napszámos, 1006 nyugdíjas, 1504 házicseléd és 456 egyéb foglalkozású. Az eltartottak száma 62.203. Mivel Komárom vármegye lakosainak nagyszáma foglalkozik bányászattal és kohászattal, érdemes egy pillantást vetni a nagykiterjedésű Komárom megyei bányatelepek népességére, anyanyelv és vallás szerint való megoszlásra is, amely a következő képet mutatja: Év Tatabánya Felsőgalla Alsógalla Bánhida Az egész bányavidék 1900-ban összesen 4.881 28 — — 4.909 1910-ben összesen 8.104 7.575 699 776 17.154 1920-ban összesen 8.491 10.947 554 1.915 21.907 Anyanyelv szerint Magyar 6.976 9.015 417 1.568 17.976 Német 648 1.141 101 194 2.084 Tót 402 344 16 97 859 Egyéb 465 447 20 56 988 Felekezetek szerint R. kat 6.892 8.963 405 697 17.957 Ref 954 1.306 98 146 2.504 Evang 389 424 25 38 876 Izr 112 57 19 2 190 Egyéb 144 197 7 32 380 A bányatelepen a fejlődés különösen 1900 óta rohamos volt. Ez főként azzal magyarázható, hogy a békeszerződés következtében elvesztett nagy bányatelepeinket valamilyen módon pótolni kellett. Tekintve, hogy a csonka ország területén az ipar a szükség következtében nagymértékben fejlődött és az megkívánta a nagyobb szénfogyasztást, így a meglévő bányákban fokozottabb kitermelésre volt szükség. Elsősorban tehát a jó szénnel rendelkező Tatabánya és vidékét iparkodtak nagyobb mértékben kifejleszteni. A népesedési folyamat, illetőleg a népszaporulat már 1910 óta, amint az adatokból kiderül, állandóan emelkedő tendenciájú, örvendetes az is, hogy főként a magyar anyanyelvűek számában állapítható meg ez az eredmény. Nagymértékben járult hozzá a népesség szaporulatához az a körülmény, hogy állandó munkalehetőség kínálkozott és a bányászokról való szociális gondozás a többi munkáskategóriákhoz képest igen nagyarányú volt. Ennek a fejlődésnek a kihatásait előnyösen érezte a környék lakossága. A különböző foglalkozási ágak számára többfajta lehetőség kínálkozott, az ipar mellett a kereskedelem is megfelelő értékelésre talált. Miután ez a terület mint ipari gócpont, nagyobb tömegeket összpontosított, szükség volt megfelelő egészségügyi intézkedések megindítására. Természetesen a bányavállalatok, mint veszélyes üzemek jöttek számításba és ennek megfelelően állandó és szervezett egészségügyi intézményről kellett gondoskodni. Miután a vármegye egészségügyi részét a mű másik fejezetében arra leghivatottabb szakember ismerteti, úgy ebből a fejezetből ez a rész elmarad. A vármegye közigazgatási beosztása a megcsonkítása óta a következő képet nyújtja: 490