Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A trónviszályok lecsillapodása után Mária férje: Luxemburgi Zsigmond (1387—1437) foglalta el a trónt. Az új király bőkezűen jutalmazta híveit. Ekkor adta Tatát Laczkfi Istvánnak, majd 1422-ben Gara Miklós nádornak. Zsigmond király sokszor megfordult a komárommegyei Tatán és Neszmélyen. Mikor pedig 1414-ben Aachenben német-római császárrá koronázták, 1419-ben a német birodalomra nézve fontos intézkedéseket hozott Tatán. Itt látta vendégül Zsigmond 1412 júniusában Jagelló Ulászló (1385—1434) lengyel királyt és kíséretét, 1424-ben pedig Lajos, Henrik, Ernő és Vilmos bajor hercegeket. 1424-ben Erik skandináv király és Palaeologus Mánuel bizánci császár is megfordultak Tatán. Komárom megye nemcsak Zsigmond, hanem Habsburg Albert (1437— 1439) király alatt is fontos eseményeknek volt a színhelye. Bécs felé utaztában Neszmélven hirtelen rosszul lett a fiatal, nagytehetségű Albert, aki itt 1439 október 27-én meg is halt. Míg a rendek Krakóban királlyá választották Jagelló I, Ulászlót (1440— 1444), addig Komárom városában megszületett Albert poszthumusz fia: a szerencsétlen éltü V. László, akinek a számára ide csempészte be Kottaner Ilona udvarhölgy a Szent Koronát. Mikor V. László (1444—1457) levette az ország vezetésének súlyos gondját Hunyadi János kormányzó vállairól, többízben kimutatta szeretetét szülővárosa iránt. Az elkövetkező évek vérzivatarai és Hunyadi János dicsőséges győzelmei nem érintették közelebbről Komárom megyét. A megyének úiabb emelkedése a nagv renaissance királynak: Hunvadi Mátyásnak (1458—1490) idejére tehető. Említik, hogy Mátyás királynak Komáromban világhírű gyümölcsöse volt, amelyet „Aranykert"-nek neveztek. Mátyás királyt csak korai halála gátolta meg •annak az érdekes tervének megvalósításában, hogy az ősi Brigétio emlékét egy híd építésével felelevenítse. A nagy király természetes fiának: Corvin Jánosnak akarta biztosítani trónját, ezért 1490 elején Komáromot, Tatát és Visegrádot neki ajándékozta. Mátyás tervét halála akadályozta meg. Bécsből hozták haza hajón Magyarországba és a hajó Komáromban is kikötött. Az ország nem Corvin Jánost, hanem Jagelló II. Ulászlót (1490—1516) ültette a trónra. A tehetségtelen Ulászló, akinek uralkodása alatt az ország közállapota teljesen lezüllött s a Dózsa-féle parasztlázadás is dúlt. sokat tartózkodott Komárom megye területén, különösen Tatán. Az 1510-ben a Székesfehérvárra hirdetett országgyűlést a dühöngő járvánv miatt itt tartatta meg. Miközben futott az idő, egvre több új család szivárgott be Komárom megyébe. Tatát a Rozgonyiak, később pedig az Újlakiak, Vitámot az Egerváriak, maid a Kanizsaiak. Igmándot, Csicsót, Kocsot, Kéthelyt és Császárt a Losonci Bánfiak. Temestelkét a Héderváriak, Ravaszkeszőt és Újfalut a Báthoriak és a guthi Országok, Galla pusztát a bucsánvi Korlátkeőiek. Heténvt és Petfpndet a lévai Csehek, Lovalt a Czudarok, Szendet a gordovai Fáncsiak, Konkolvt és Abát a Konkoly-Thegék, Kamocsát és Komlóst a Cstiziak, Kerekszállást a Kürtiek, Marcellházát a Pozsárok, Megvert és Fürt a Kanizsaiak. Bogátot a Kálnaiak és Némát pedig a némái Kolosok bírták a XV. század táián. II. Ulászló halála után fia: II. Laios (1516—1526) lett Magvarország királva. Míg uralkodása alatt a főurak és a köznemesek viszálvkodtak, addig délen a török veszedelmesen terjeszkedett az ország határa fe'é. A gvönpre, beteges uralkodó, rossz tanácsosaira hallgatva, a nála követségben iárt török követet elfogatta és Tatán elzáratta. Ezért a cselekedetéért a feldiihödn't szultán 1525-ben elfoglalta Nándorfehérvárt. A csapások most már egvre síín'íhben sújtották Magyarországot, s a nemzet sosa egyre jobban közeledett Mohácshoz. 477