Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
osztrák herceg által elvett határszéli magyar várakat. Azonban hiába fáradozott, mert az elégületlenek már behozták Károly Róbertet az országba. — III. András hü emberét, Ladomér esztergomi érseket Nádorfalu és Mócsa komárommegyei helységekkel jutalmazta meg. Az oly sok dicsőséget szerző Árpádház utolsó tagja rövid 10 esztendei zavaros uralkodás után hunyt el. István országbíró 1301 január 14-én jelentette be az országnak, hogy „a Szent István első magyar király nemzetségéből és véréből felnevelkedett királyi fának utolsó aranyos ágacskája" is letörött. II. András hirtelen halt meg. „Megsiratta Őt az egész ország, mint Rachel sírt gyermekei fölött, midőn már nem valának." Mielőtt lezárnánk ezt a kort, érdemes még egy pillantást vetnünk azokra a nemzetségekre, amelyek a tatárjárás elmultával a nemzet újjászületése után váltak komárommegyei birtokosokká. A fentebb említett honfoglalói nemzetségeken kívül a Balog-Semjén nemzetség Tata környékén, a Csór nemzetség Mócs táján, a Szécs nemzetség tagjai Hetényben és a Sártivánvecsék Neszmély körül szereztek hatalmas javakat. Komárom megye a vegyesházból való királyok alatt. „Letört Szent István törzsének arany ágacskája... Magyarország elve tette született urát s keseregte halálát. Keresték, kit találjanak utódul a sz király véréből." Ezt csak a nő-ági örökösök között kereshették. Przemysl Vencel (1301—1304) és Wittelsbach Ottó (1305—1308) rö ideig tartó zavaros uralkodása idején Tamás esztergomi érsek, aki Anjou ! rolynak a leghűségesebb híve volt, 1307 májusában tartományi zsinatot hív. egybe Udvardra, amelyen az egri, pócsi és nyitrai püspökök is megjelente E nevezetes gyűlésen határozták el Károly Róbertnek a magyar trónra segíté Sok huza-vona után Károly Róbertet (1310—1342) többszöri alka' koronákkal történt koronázása után végre 1310-ben a Szent Koronával is m koronázták. Az új királynak kezdetben sok dolgot adtak a hatalmaskodó főúr akik közül különösen Csák Máté sanyargatta a Felvidék és Komárom várme; lakosságát. Komárom vármegye csak Csák Máténak mozgonyi veresége (11 \}, jún. 15.) után szabadult meg a „Mátyusföld" urának zsarnokságaitól. Károly Róbert a sokat hányatott Komárom városának 1331-ben jutalr szabadalom-levelet adott, mellyel Komárom a tábornoki városok sorába en kedett. Komárom megye Anju Károly uralkodása alatt igen jelentős szere töltött be. Élénken fellendült a kereskedelem is, mert a külföldről Mag) országba érkezett kereskedőknek az útja Komárom felé is elágazott. Udv vámszedőhely volt. Károly Róbertet fia: Lajos (1342—1382) követte a trónon. Lajost a há nemzet „Nagy" melléknévvel tisztelte meg. Nagy Lajos mindjárt trónralé, után hadat indított Nápolyba, hogy megbosszulja öccsének megöletését. Ebi a fényes hadjáratban, majd pedig a későbbi litván harcokban a komárc megyei nemesség teljes számban résztvett. Az Anjouk uralkodása alatt számos új birtokos jelenik meg a vármegye rületén. Ekkor lettek komárommegyei birtokosok a Druget-ek, Lackfiak, Na; martoniak, Thegék és Zeurok. Nagy Lajos hirtelen halála után a nemzet leányát: Máriát (1382—1395) ültette Szent István trónjára. A gyenge női uralom nemsokára nagy elégületlenséget szült az országban s az elégületlenkedők élére Komárom vármegye akkori főispánja: Záinbó Miklós ált, aki behívta az országba Durazzői Kis Károlyt (1386—1387). A dicsőség csak rövid ideig tartott, mert az új királyt három hónapi uralkodása után a királyné hívei meggyilkolták. 476
