Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

következtek a magyar trónon. Ezeknek uralkodása alatt békésebb idők következtek Komárom vármegyére. De nemsokára keresztes lovagok jelentek meg az ország határánál, l"Ogy rendben átvonulva tengerre szálljanak és visszavívják a Szentföldet. Egymásután tűntek fel Európa tájain az olaszok kék-, a franciák fehér-, a spanyolok vörös-, a németek fekete- és narancsszínű, az angolok piros- és sárga-, végül a szászok zöldkeresztes vitézei. Az első keresztes hadak Kálmán király (1095—11 ÍR) uralkodásának idején jelentek meg magyar földön. Sansavoir Walter francia lovag és Bouillon Gottfried lotharingiai herceg, a későbbi jeruzsálemi király, 1096 tavaszán, a gőgös III. Konrád német-római császár 1147-ben, a vitéz és nagylelkű VII. Lajos francia király szintén 1147-ben, We'f Oroszlán H°n"ik szász herceg 1188-ban, a hatalmas Barbarossa Frigyes császár pedig 1189-ben vonult át Komárom vármegyén. Könyves Kálmán utódai a'att a keresztes hadak átvonulásai és az idegenek letelepítései érintették különösebben a vármegyét. Második Géza (1141 — 1162) idejében különösen sok flamand és német talált új otthonra Komárom megyében. IV. Béla alatt Megyeren, Gurucson, Grebicsen és Rucson kuntelepek létesültek. Közben kelet felől egyre jobban tornyosultak a viharfellegek. Jött-jött a vihar feltartózhatatlanul. Közeledett az egyik legnagyobb csapás: a tatárjárás!... A szerencsétlen végű mohi csata (1241. ápr. 11.) után a tatárok elözönlötték az egész Vág-völgyét a Dunáig, elpusztítván a mesjve virágzó községeit. Komárom megyének megrettent lakossága a Csallóközbe menekült, mert ott aránylag jobban volt megvédve a tamadások ellen. Okleveleink szerint ekkor semmisült meg Igmánd és Csanak, a többi komárommegyei falvakkal együtt. A tatárok kivonulása után (1242 március) IV. Béla hozzálátott az ország talpraállításához. Elsősorban várak építését tűzte ki célul. Komárom megyében Walter comest bízta meg az erődítési munkálatokkal, aki a megbízatást teljesítve, IV. Bélától 1268-ban jutalmul megkapta Komárom várát. IV. Béla ebben az időben számos segítségére siető hívét jutalmazta meg komárommegyei uradalmakkal. Így lett komárommegyei birtokos a német származású Ressul lovag Udvard, Siegfried lovag Örs, Kurtakeszi és Virt, Folwyne Hetény, Endre comes pedig Csanak helységben. IV. Béla fiának, a tehetséges V. Istvánnak (1270—1272) uralkodása állandó háborúskodással telt el. Bár uralkodása elején kibékült II. Ottokár (1253—1278) cseh királlyal, a béke rövid életű maradt. A háborúskodás ismét kezdetét vette és a cseh csapatok Komárom megyének csaknem egész Vágdunántúli részét tönkretették. A cseh háborúk IV. Kun László (1272—1290) uralkodása alatt is tovább folytak. A csehek elleni hadviselés egyik legnagyobb hőse Komárom vármegye akkori főispánja: Walter volt. Waltert László király 1273-ban kiváló érdemeiért nagy adományban részesítette. A fiatal király és Habsburg Rudolf 1277-ben szövetséget kötvén egymással, Komáromból és Szolgagyőrből sok várjobbágyot soroztak az egyesült magyar-osztrák seregbe, amely aztán a morvamezei ütközetben (1278) fényes győzelmet aratott a hősi halált halt Ottokár csapatai felett. Ebben a nagy csatában igen sok komáromi vitéz tüntette ki magát. A szerencsétlen véget ért fiatal uralkodó után az utolsó Árpádházi király: II. András külföldre származott fiának, István hercegnek a fia, III. András (1290-—1301) került a magyar trónra. III. Andás 1291-ben Komárom vármegyén át betört Ausztriába, hogy visszaszerezze az ország számára az Albert 475