Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

itt született, számtalan kiváltságlevéllel ajándékozta meg. Komáromon kívül Szőny, Neszmély, Tata, Tany, Megyer, Csép stb. voltak a vármegye nevezetesebb helységei. A komáromi váron kívül 'I atán (XV. század elejej, Gesztesen (XV. század első fele), Oroszlánkőn (XV. század). Perbetén (XV. század) és Vitámon (XIV. század) voltak várak. Komárom megye az Árpádházi királyok alatt. Bár Árpád fejedelem vezérelte erre a földre a magyarságot, mégis Szent Istvánt kell igazi államalapítónknak tekinteni, mert ő volt az, aki örök időkre megerősítette ennek a birodalomnak az alapját. Nagy volt Szent István. Nagyobb és hatalmasabb, mint egykori félelmetes elődje Attila, akivel szemben már Katona István a következő párhuzamot vonta: „Attila amit szerzett, az meg nem maradott, amit István kezdett az mindig fenáll! Csodálatos dolog! — Annak mind népe, mind ereje, mind fegyvere, mind győzelme nagyobb volt. — Ennek sem oly fegyvere, sem oly ereje, sem annyi népe, sem oly győzelme nem volt! Mi ennek oka? „Amaz Isten ostora, ez Krisztus apostola volt. Amaz a fegyverek megdön* hető hatalmán, emez a hit megdönthetetlen kőszálán épített." A nyugatról jött kereszténység termő talajra talált Komárom megyéber. mégis néhány meg nem alkuvó pogány többizben megzavarta István királ" békés uralkodását. Ezek a kisebb-nagyobb kísérletek azonban nem jártak si kerrel, sőt Kupa vezér lázadását maga Szent István verte le, megsemmisítve a pogányság ellenállását. Szent István (1000—1038) uralkodása alatt több izben zavarták meg Komárom vármegye nyugalmát idegen seregek. A nagyravágyó Boleslav, a len gyelek első vitéz királya, az 1010 és 1018-as évek táján egészen a Dunán-' akarta kiterjeszteni hatalmát, később pedig II. Konrád császár (1024—1039) német és Bretislaw herceg cseh csapatai pusztították el Komárom megye terrr. vidékeit, s ezeknek a megfékezése sok véráldozatba került. Szent István utód hátrahagyása nélkül elhalván, a következő évtizedekben családi trónvillongások zavarták meg a megye nyugodt fejlődését. Orseolo Péter (1038—1041 és 1044—1046) és Aba Sámuel (1041—1044) viszálykodása, amelynek a ménfői csata (1044 július 5.) vetett véget, majd az újra trónra kerülő Péter király és Szár László fiai, továbbá a későbbi I. András és I. Béla között kitört áldatlan harcot sínylette meg a megye. Alig ült el a harci zaj, mikor a hatalmas 111. Henrik (1039—1056) csá szár tört be az országba, hogy hűbéresének, Péternek halálát megbosszulj; A német sereg Komárom megyét végigpusztítva, Győr felé vette romboló út ját, de az elkeseredett magyar csapatok heves harc után teljesen megsemmi sítették. A német katonák fegyvereit még hosszú évtizedek múlva is megtaláltá a Bakony-érben. A buzgó keresztény I. András (1046—1060) és a derék I. Béla (1060— 1063) uralkodása alatt az idegen seregek megkímélték a vármegye területét, csupán Salamon (1063—1074) királynak Géza és László hercegektől elszenvedett mogyoródi veresége (1074) után jelentek meg ismét német csapatok és végigdúlták Komárom megyét. A német seregek azonban most sem értek el sikert és kiéhezve, fáradtan vonultak vissza Vác alól. Salamon után I. Géza (1074—1077) és Szent László (1077—1095) 474