Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Komárom vármegye őskori élete. Ahol Komárom vármegye ma elterül, ott az első ember megjelenése előtt hullámzó tenger morajlott. Ebben a történelem előtti időben nagy mennyiségű víz hömpölygött azon a kis magyar Alföldön, ahol ma habzó, tajtékzó hullámok helyett drága aranykalászokat ringat a júniusi meleg szellő. Mikor lépett az első élőlény a vármegye területére? Ki tudná azt megmondani? Talán azok az őskori ázalagok, hüllők és állatok voliak az elsők, amelyek kezdetben, majd később a harmadkori átalakuláskor jelentek meg a Cserhát sűrű, biztos védelmet nyújtó rengetegeiben? Az őskori állatok itteni létezését bizonyítják a Duna által kivetett hatalmas mammut zápfogak és csontok, amelyekből több ritkaságszámba menő díszpéldány található a régi Komárom város múzeumában. Aztán jött a következő korszak, amelyben a teremtés koronája is részt akart venni a föld örömeiben. Ez a legrégibb emberi nyomokat feltüntető időszak a neolit kor volt. A kőkorszakbeli emberek kezdetleges kultúrájukkal már korán otthonra találtak a hatalmas mocsarak helyén kiszikkadt földeken. Már sok hasznos dologról tudtak; szükségleteik kielégítésére kövekből szerszámokat csiszoltak maguknak. Az ásatások szerint a történelem előtti korszak emberi életének gazdag nyomai voltak feltalálhatók Ács, Nagyiéi, Nagykeszi, Aranyos, Izsa, Naszvad stb. helységekben. A vármegye területén különösen Ébenhöch Ferenc győri kanonok — aki egymaga 380 darab csiszolt követ talált —, továbbá Végh Adorján nemesócsai földbirtokos és Rómer Flóris nagyváradi apátkanonok végeztek eredményekben dús ásatásokat. A mult sok eltemetett értékes emléke került így napvilágra, érdekes képet nyújtva az emberi kultúra fejlődéséről! Különösen gazdag a vármegye bronzleletekben. Kiváló régészeink gazdag urna-temetőkre bukkantak úgy a Csallóközben, mint a megye dunántúli részén. Kiváltkép nevezetesek Almás, Izsa, Kurtakesz, Dunaradvány, Hetény, Kürt, Naszvad, Szőny, Csép, Tata, Kecskéd stb. urna-temetői. A megye értékes bronzkori leleteiről Gyulai Rudolf bencés tanárnak, a zalavári apátság alperjelének „Komárom Történeti és Régészeti Egyletének jelentései" című alapos munkájából kaphatunk részletes tájékozást. A kelták és a rómaiak megjelenése Komárom földjén. Komárom vármegye korán magához vonzotta az őskor legműveltebb népét: a keltákat, akik közül a megye déli területén az azalok, keleten a Rába környékén pedig az araviszkok telepedtek le. Ezek a testvér kelta törzsek csakhamar felvirágoztatták az általuk lakott területeket, annyira, hogy a Pannoniát alapító rómaiak már kultúrált telepeket találtak itten. A római kor legvirágzóbb helysége a mai Szőny helyén elterülő kelta alapítású Bregetio volt. A hatalmas Trajánus császár első segédlégiója itt táborozott. A nagyfontosságú gócpontból Aquincum, Arrabona (Győr), Tata, Igmánd és Sopianae (Pécs) felé pompás utak vezettek. A rómaiak idejében Komárom megye egész déli része lakott volt s a Duna mellett számtalan burgus és Castellum őrködött a táj békés nyugalmára. Bregetio mellett a mai Dunaalmás táián állott Azao volt a legnevezetesebb helység, amelyet még a kelták létesítettek. 471