Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Komárom a népvándorlás korában. Idők multával megdőlt a rómaiak világbirodalma is. A müveit népek helyébe állatbőrökbe öltözött vad, kegyetlen, ázsiai harcosok özönlöttek, lángtengerré varázsolt falvakat, véres hoittetemek ezreit hagyva maguk mögött. Üj üirodalmak keletkeztek, régi országok pusztultak. A kelta és római műveltségen épült Pannóniában is megjelentek Attila (434—453) hun király harcosai, akik a Káspi tótól a Rajnáig, az Aldunától a Balti tengerig terjesztették ki roppant birodalmuk határát. Azonban ez a hatalmas birodalom ép úgy megsemmisült, mint a kelták és rómaiak világhatalma. Alig bocsátottak „Isten ostora" hármas koporsóját a tarajos hullámsírba, már is a kapzsi gótok és a szarmaták lepték el a Duna medencéjét. Utánuk az avarok jöttek. Birodalmunk határait a Don, Alduna és a Balti tenger habjai nyaldosták. Ezt a barbár birodalmat Nagy Károly császár vitézei semmisítették meg. A népvándorlás korából kevés emlék maradt fönn Komárom megye területén. Csak Szőnyben, Almáson és Ekeiben találtak régészeink nagyoobszámban hun és avar lovassírokat. Érdekes megemlíteni, hogy Ipolyi Arnold besztercebányai, majd nagyváradi püspök a XIII. század okleveleiben gyakr; haszná.t Gurew, Gyiew, Gyren-bukur csallóközi helyneveket az egykori av£ gyűrűkkel hozta kapcsolatba, ugyanis az avarok Nagy Károly császár e védelmet keresve az „Aranyköz"-be menekültek. A megsemmisült avarok után különféle szláv népek özönlötték el Kom rom vármegye területét, s ezek az itt talált csekély avarságot beolvasztott magukba. A szláv népek huzamosabb időn át éltek itt békességben, amit komárommegyei helynevek is bizonyítanak. Pl. Tóvárosnak a XIII. szází neev Willa bzkiavomkalis volt. A mai Komárom megye területén egészen magyarok bejöveteléig szlávok laktak s ezek Szvatopluk (871—94) fejec. lemsége alatt némileg önállósították magukat. A magyarok bejövetele. Repültek a századok s messzi nagy Ázsia végeláthatatlan pusztáiról e indult egy nép, hogy karddal szerezzen új hazát. Elindult a Kárpátok övezte Kánaánba, hogy itt örök birodalmat alkosson harcos, de dolgos kezű fiain; Azóta van ezen az Isten áldotta földön magyar történelem, örök birodalmat alkottak azon a földön, ahol eddig egy népnek sem sikerült huzamosabb id megállapodnia! Komárom megye a külföldi történetírók szerint 896—900 körül került a magyarok kezébe akkor, amikor Annonymus szerint Árpád vezér seregével átkelt a Vértes hegyláncán és Bánhida környékén elkeseredett csata után tönkreverte a szlávok seregét. A honfoglaló magyarság a legyőzött szlávokat szolgasorba vetette, de nem bántotta őket, és így a szláv emlékek hosszú századok múlva is fenmaradtak a vármegye területén. A magyarság már korán letelepedett Komárom vármegyében, amelyet az ősi magyar neveket megőrző Ete, Kamocsa, Kürt, Megyer, Ócsa, Szemere, Tarján stb. szállásbirtokok nevei is igazolnak. Komárom megye bővelkedik honfoglaláskori leletekben. Nevezetes honfoglaláskori sírokat talált Végh Adorján földbirtokos Nemesócsán, Wenninger Mátyás uradalmi főtiszt pedig Neszmélyen. Igen jelentősek még a csépi és füzitői ősmagyar temetők is. A vármegye dúsan termő földje, halakban bővelkedő folyói, vadakban gazdag roppant kiterjedésű erdei gyorsan lekötötték a legelőkelőbb honfoglaló magyar nemzetségeket. A hős Szabolcs vezéren kívül a neves Igmánd nem472