Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Kálmán. A tüzoltólegénység kiképzése, fegyelmének fentartása egyaránt dicsé­retére vált és hivatását annyira imádta, hogy szabadságot hosszú szolgálata alatt soha sem kért s hogy hivatásának élhessen, a megnősülést is addig halasz­totta, amíg a veszedelmekben szerzett bajai azt gondozás szempontjából szük­ségessé nem tették. Ez az ember hős tűzoltó volt s habár a tisztnek nem az a kötelessége, hogy kézzelfoghatólag részt vegyen az oltás munkájában, soha sem állta meg, hogy tettleg tevékenykedjék. Ő járt elől a beszakadó mennyezetek alatt, a tűz fészkeinek elnyomásában hulló gerendák által előidézett veszélyes helyzetekben s így adott példát a legénységnek. Voltak is hős legényei különö­sen a hivatásos őrség tagjai között. Neveiket is megörökítjük: Barták András, Fekete Imre, Tenczel Lajos, Sulczi Károly és Torma János azok közé tartoz­tak, akik minden veszedelemnél játszottak az életükkel! Tovább menve az esztergomi tűzoltóság történetében, megemlítjük, hogy O'sváth főparancsnok 1922-ben megvált tisztétől s akkor rövid ideig tisztán Országh tűzoltósági műszaki tisztre hárult a vezénylés kötelessége. 1923-ban főparancsnokká revisnyei Reviczky Elemér központi járási főszolgabíró — jeles atyjának jeles utódja — választatott meg. Több éven át viselte ezt a tiszt­séget íelkes buzgalommal s arra törekedett, hogy az egyesületet fejlessze. Reviczky Elemér pár évi eredménydús tevékenység után — egyéb hivatalos el­foglaltságára hivatkozva — lemondott és utódjául Pelczmann László választa­tott meg s ennek halála után az egyesület irányításának terhe László István városi tanácsnok, megyei tűzrendészeti felügyelőre, az őrség felügyelete pedig Dallos János kiképzett tüzoltótiszt, városi tisztviselőre hárult. A főparancsnoki tisztség ezidőszerint betöltetlen mindaddig, amíg a legutóbbi belügyminiszteri rendelkezés értelmében a város tisztviselői karából kiképzett parancsnokról gon­doskodás történik. Az önkéntes tűzoltó egyesület jelenlegi vezetősége: elnök: Glatz Gyula polgármester, a parancsnoki teendőket ellátja: László István városi tanácsnok, parancsnok-helyettes: Tátus János, alparancsnok: Dallos János, titkár-szakasz­parancsnok: Bánffi Károly, orvos: dr. Berényi Zsigmond, ügyész: dr. Etter Jenő, lelkész: dr. Felber Gyula plébános, mérnök: Homor Kálmán. Az önkénte­sek létszáma 30—40 között váltakozik. A hivatásos tüzőrség szolgálatvezetője: Dallos János, őrsparancsnok: Sul­czi Károly. Legénységi létszám 10. Soffőrök száma 5. Mentősoffőr 1. Esztergom-Belvárosi Olvasókör. Jelenlegi vezetősége: Világi elnök: 1935 óta Pifkó János megyei bizottsági tag, alelnök: Kiffer János, háznagyok: Tóth Pál István és Pifkó József, könyvtárosok: Tátus János és Pifkó József^ pénztáros: Kárpáti Kálmán, titkár: Mészáros László. Az egyesület egy körül­belül 200 kötetes népkönyvtárral rendelkezik. Az olvasókörnek a Simor-utcán a tagok igyekezetéből és külső támogatásból létesült szép emeletes háza van. A kör tagjai és látogatói az esztergomi földművelők sorából kerülnek ki. Az ol­vasókör inkább téli időben látogatott, mert a tagok tavasztól őszig a mező- és szőlőgazdaságban vannak elfoglalva, ősztől tavaszig felolvasások és műked­velő előadások tartatnak. Az olvasókör tagjai általában gazdálkodók. Evangélikus nőegylet. Alakult 1927. év folyamán. Alapítója dr. Karcsay Miklós ny. vármegyei főjegyző. A nőegylet célja egyrészt az egyház keretén belül való karitatív tevékenység, másrészt a hitélet elmélyítésének ápolása val­lásos délutánok tartásával, továbbá ú. n. biblia-délutánokkal. Székhelye: Esz­tergom. Elnöknö: özv. Rudolf Istvánné, takarékpénztári vezérigazgató volt hit­vese; alelnöknők: Gyürke Dezsőné, ny. m. kir. honv. ezredes neje és özv. Jan­csóné, ny. MÁV tisztv. özvegye; pénztárosnő: Berencz Györgyné főreálisk. ta­nár felesége; titkár: Molnár Gyula lelkész. A nőegylet könyvtárral is rendelke­28* 435

Next

/
Oldalképek
Tartalom