Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

monarchikus államformát s egyúttal a törzseknek nemzetté történt átalakulását I. István apostoli király legfelsőbb tekintélye alatt. Mielőtt I. István uralkodói tevékenységének eredményeiről emlékeznénk, foglalkoznunk kell Géza fejedelem ama küzdelmeivel, amelyeket nemzete létének megalapozásáért és a jövendő Monarchia megteremtéséért folytatott. Itt elsősorban a keresztény vallás térhódítása ellen lázadozó törzsekkel szemben kellett erélyesen fellépnie annyival is inkább, mert azok nemcsak az országba került idegenekkel, hanem minden, az eddigi szokásoktól eltérő újító törekvésekkel szemben ellenséges álláspontra helyezkedtek, sőt a főhatalom ellen felkelést is kezdeményeztek Tar Zerind fia: Koppány vezetése alatt. A fejedelem alatt ez az elégületlenség nyilt fellépésre még nem vezetett, azonban akkor, amikor István az uralkodást átvette, egyszerre lázadásban tört ki, amely nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a királyi birtokokat pusztították és a királyhoz hű alattvalókat gyilkolták, hanem abban is, hogy a főhatalmat fegyverrel akarták magukhoz ragadni. István királynak tehát cselekednie kellett s minthogy alattvalói közül jelentékeny támogatásra talált és egyúttal hívására bajorországi segítséget is kapott, megtorló hadjáratot hirdetett s annak eredményeképen Veszprém környékén a felkelők serege felett győzelmet aratott. A győzelmes hadjárat után István diadalmenetben érkezett vissza Esztergomba, hol is az elesett Koppány tetemét felnégyeltetvén, azt a városban elrettentő például kiszögeztette s kihirdettette, hogy mindazok, akik a hit, a király és az új intézkedések ellen még fellépnek, hasonló módon fognak bűnhődni.

1 Amikor ezek után az ország nyugalma biztosítottnak mutatkozott, István — miként már említettük — Esztergomban megkoronáztatott s ezt követőleg a pápától nyert további feljogosítás alapján az egyház szervezését tekintette első feladatául. Amikor a koronázási fényes ünnepségek lezajlottak, István legelső teendője az volt, hogy királyi tanácsot hívott össze. Ez a királyi tanács ekkor már a koronázás előtti és a fejedelmek alatt szokásos nemzetgyűlést helyettesítette azért, mert István úgy akarta, hogy személyében egyesüljön mindama hatalom, amelyet korábban a nemzetgyűlés és a törzsfők együttesen gyakoroltak. A királyi tanács a király előlülése mellett a korábban kinevezett érsek, püspökök és az ország világi előkelőségeiből alakult és rendeltetése az volt, hogy törvényeket alkosson.

2 Habár eszerint úgy mutatkozik, mintha a király a hatalmat megosztotta volna, a történelmi valóság az, hogy az említett előkelő gyülekezet rendeltetése tisztán tanácsadásban merült ki, mert István korlátlanul rendelkezett és intézkedett úgy az egyházi, mint a világi ügyekben és kérdésekben. István király főhatalmi tekintélyének töretlen fennmaradása érdekében a patrimoniális alapon álló királyság megteremtésére törekedett s ezért az ország területét királyi birtoknak minősítette s abból gyakorolta adományozási jogát, kimondván, hogy az ezen alapon nyert birtokkal mindenki szabadon rendelkezhetik. A birtokadományozással kapcsolatban kimondotta azt is, hogy akik birtokkal rendelkeznek, azok a szabadok osztályába soroztainak (főpapok és nemesség) és jogilag nincs közöttük különbség, méltó1 Millenium Története I. 235. Pauler i. m. 1. 30—35. 2 Pauler i. m. 1. 43. 39