Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

(a nép nyelvén ispitának) hívták és sokáig tisztán menedékház volt, illetve később, úgy a XIX. század dereka felé, rendezték be az egyik szárnyát kórház céljára, míg a másik fele aggok-háza maradt, majd az új kórház létesülése után az egész szegényház lett. A régi kórház egyike volt a legkezdetlegesebbeknek. Szűk és alacsony kórtermekben, inkább szobácskákban, helyezték el a szenvedőket és éppen emiatt csak a végszükség utalta oda azokat, akik ápolásra és műtétre szorultak. Ez a nyilvánossági jelleggel felruházott városi közkórház a modern haladás korszakában már szinte szégyene volt a városnak s egyébként is szűk és egészségtelen volta miatt állandó bírálat alatt állott. A város kénytelen volt egy, a modern egészségügy követelményeinek teljesen megfelelő új kórház létesítésével annak dacára foglalkozni, hogy e célra és még sok-sok másra anyagiakkal nem rendelkezett. Ily körülmények között a társadalom áldozatkészségéhez kellett folyamodni és csakis úgy sikerült a mai közkórházat felépíteni.

1 Az új közkórház legbőkezűbb adakozója Vaszary Kolos hercegprímás volt. Segítette a létesülést az is, hogy Esztergom vármegye közönsége egy vármegyei közkórház létesítésére kezelt szerény készpénz-alapjait átengedte. A legnagyobb jótevőjéről: Vaszary Kolosról „Kolos-kórház"-nak elnevezett közkórház felépült és berendezkedése óta rendeltetéséhez méltóan teljesíti feladatát. A villanytelep létesítése. Évtizedek óta állandó ostrom alatt állott a város vezetősége a közvilágítás tarthatatlansága miatt, mert hiszen a gyéren pislákoló petróleumlámpák legfeljebb irányjelzőknek bizonyultak, de semmiesetre sem szolgálták a kényelmes közlekedés lehetőségét és a közbiztonságot. A panaszok akkor sem szüneteltek, amikor azok számát szaporították. Igaz, hogy később ezt a gyarló világítást acetilénlámpák váltották fel, azonban ezek sem váltak be úgy, hogy a közönség zúgolódása szünetelt volna. Az állandó ostromnak az lett az eredménye, hogy a város hatósága bizottságot alakított avégből, hogy más városoknak gáz- és villanyvilágítási viszonyait tanulmányozza. Ez a bizottság meddő munkát végzett, mert jelentései ugyan ismertették a.megtekintett városok világítási viszonyait, de a tagok nem tudtak megegyezni afelett, hogy melyik mód jobb és kifizetőbb: a gáz-e, vagy a villanyvilágítás. A világítás ügye tehát kátyúba jutott, de nem sokáig halasztódott, mert a városatyák komolyabb része végre is megkövetelte, hogy a megejtett tárgyilagos számítások alapján a közgyűlés határozzon afelett: aj kell-e modern közvilágítás, b) gázzal történjék-e ez, vagy villannyal? Erre megindult egy igen érdekes háború. A városatyák két pártot szerveztek. Volt gáz-párt és volt villany-párt. A gáz-párt fővezére dr. Prokopp Gyula ügyvéd — később városi főügyész — volt, míg a villany-párt irányítói néh. Vimmer Imre polgármester, néh. dr. Áldori Mór orvos és O'sváth Andor főjegyző voltak. Amikor a végleges döntés napja erősen közeledett és a harc egyre hevesebb lett, nem lehetett kivenni, hogy melyik párt erősebb. A harcot a villany javára Esztergom asszonyai döntötték el. Ne mosolyogjon ezen senki, mert ez a gáz-pártiakkal szemben komoly és remek sakkhúzás volt. A harc különben nemcsak a szónak meggyőzésre törekvő erejével, hanem ólombetűkkel is folyt. Dr. Prokopp Gyula lapja: Az Esztergom és Vidéke, a gáz mellett bontott zászlót. Gerenday József lapja: Az Esztergomi Lapok, viszont a villany mellé állott. Az E. és V. a gáz előnyeit és gazdaságos voltát hirdette, az E. L. pedig a gáz veszedelmességét hangoztatta és a világ minden tájáról kiböngészett esetek felsorolásával lajstromozta a gáz által történt fulladások és robbanások eseteit s ezek mellett erősen hangsúlyozta azt a tagadhatatlan igazságot, hogy ha az egész város területét, — ami nem volt tervbe véve, — gázvezetékkel látják el, 1 Épült 1900-ban. VJ^tti 303