Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene
Amíg az előbbi a Vindobona—Aquincum közötti katonai állomáshelyeknek egymástól való távolságát jelzi, az utóbbi viszont az erősségek holfekvését ismerteti. Ezen a térképen van jelezve Gardelacca is és ebből következtethető, hogy ez az erősség a III. században szerepelt. Eltekintve ettől a megállapítástól, döntő tényezők azok a lapos és hornyolt cserepek is, amelyek a tokodi ásatásoknál felszínre kerültek, mert ezek legtöbbjén LVPICINI TRB. felírás van. Lupicini személynév. Valamelyik római csapatnak gazdasági főnöke (Tribunus cohortis) lehetett az ilyen nevű katona, aki alá a tégla- és cserépgyártás tartozott és a cserepeken az ő neve szerepelt. Nem érdektelen tudni, hogy ennek a Lupicinusnak Valéria tartomány főparancsnoka személyében Frigeridus néven hasonló megbízatású kartársa is volt és a felügyeletére bízott téglaégetőkből kikerült anyag viszont az ő nevét viselte. Az Ad Herculem castra (Pilismarót) erősségből úgy a Lupicini, mint a Frigeridus nevet viselő cserepek vegyesen kerültek elő, ami azt jelenti, hogy az építkezési téglaanyag a IV. század készítménye volt. Bár mindenképen érdekes volna, hogyha a tokodi Várberekben megejtett ásatások részleteredményeit ismertetnők, mégis — tekintettel annak terjedelmére — kénytelenek vagyunk erre vonatkozó emlékezésünket szűkebb térre szorítani. Az erődítmény alapfalainak vastagságát már jeleztük. A felépítmény felső kőfalai 60 cm szélességüek. A castellum különben két részből állt és pedig először a várfalból, másodszor az azon belőli épületekből s e kettőt egy 8 m szélességű kavicsos út választotta el. Volt a castellumnak vízvezetéke is és ez a várfalban Récsey által megtalált, de azóta elkallódott ólomcsöveken át szolgáltatta a vizet, amely a castellum déli falához közel fekvő forrásból származott. A castellumot mindenesetre rómaiak építették s az a körülmény, hogy az ásatás neolith és bronzkori leleteket tárt fel, korántsem okozhat tévedést s e leletek csupán arra mutatnak, hogy a római uralom előtt a hely már lakott volt. A castellum római eredetét az I. századból származó és tovább folytatódó érmek és egy, a III. századból való bronzmécses igazolja, de igazolják ezt a felszínre került rajnai és pannóniai terra sigilláták darabjai, keramikai darabok és a Lipicinus, meg Frigeridus származási jelzőket viselő cserepek is, amelyek között egy töredék-cserép Terentius nevet visel. Ujabban kétely támadt abban az irányban, hogy ez a tokodi castellum nem lehetett Gardelacca. Vannak, akik a Notitia (Occ. 33., 50.) alapján Cardabiacát állítják e helyre, öt a Realencyclopedia szerint valószínű, hogy ez az állomás Crumerum volt. Minthogy pedig feltételezhető, hogy a Notitia szerzője a Gardelacca nevet vagy nem ismerte, vagy rosszul értelmezte, meg kell maradnunk amellett, hogy a Cardabiaca elnevezés tévesen került forgalomba. Tokoddal a bécsi út vonalán szomszédos község Dorog. Minthogy a község területén hamvvedrek, bronztárgyak, feliratos kövek és téglák kerültek felszínre, bizonyos, hogy itt is volt római telep, amelynek neve ismeretlen maradt. Feltételezhető az is, hogy itt katonai állomás volt. Dorogról, Leányvár községet elhagyva, a Budapest felé vezető országút baloldalán, dombok által eltakart völgyben fekszik Csév község, a római néven jelentkező Ad lacum felicis. Salamon Ferenc történetíró szerint (Budapest, I. 245.) ez a hely Tata volt, ami azonban tisztán elértés folyománya és valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a község alatt levő völgyben — a mostani ingoványos helyen — tó volt, amely a római uralom alatt haltenyésztésre szolgált. Egyébként onnan is eredhetett a félreértés, hogy a római helynévben a Lacum szó van. Minthogy pedig Csév területén jelentékenyebb erődítésnek nincs nyoma s ott legfeljebb római őrség lehetett és a hely a hosszú útvonalon pihentető és itató állomás volt s az itatás vagy ciszternából vagy víztartóból, esetleg a tóból történt, a Lacus szó, mely mindhárom fogalmat fedi, a helynév ponto25