Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

hogy a rómaiak behatolását az azalok és avariskok között már létezett szövetségi viszony is elősegítette. Egyébként meg kell állapítani, hogy a rómaiak nem Illyricum felől érkeztek a Dunántúlra, hanem egy igen nagy kerülővel. A dunántúli részek római uralom alá vétele ugyanis már elő volt készítve, azonban nagy gondot okozott a birodalomnak az a körülmény, hogy a markoinannok Maroboüus vezérlete alatt a Duna felső forrásvidékéről elindulva, Bojohanumot, a későbbi Csehország területét, elfoglalták s ez a tény azt jelentette, hogy a birtokba venni szándékolt Pannoniát azok részéről támadás fogja érni. Ezekkel tehát le kellett számolni. E végből a rómaiak Augustus idejében nyugat felől nyomultak előre és Tibérius alatt a hadmüveletek központja Carnuntum (Németóvár) lett s ekkor már Skarabantia (Sopron) és vidéke is a csapatösszevonások színhelyévé vált. Nerva (Marcus Coccius) római császár uralkodása alatt (Kr. e. 96—98.) a svévek nemcsak fenyegették Pannoniát, hanem be is törtek abba s emiatt az akkor már római uralom alatt álló terület védelemre szorulván, a birodalom Spanyolországból Gerinánián át a Legio I. adjutrixet vezényelte Carnuntumba. Abban az időben komoly gondot okoztak a római birodalomnak az Al-Dunától északra lakott dákok (Géta-trák rokonságú ókori néptörzs) és ezekkel szemben védekezésre volt szükség. A védekezés folyománya volt a Dunának teljes hosszában való megszállása és megerősítése, aminek egyik emléke a bregetioi (Ó-Szőny, jelenleg a cseh uralom alá került régi Komárommal szemben szintén Komáromnak nevezett megyei város) táborhely, amely Trajánus császár alatt létesült. Ez lett volna a korábban Carnuntumba helyezett Legio I. adjutrix végleges állomáshelye, amelyet azonban ez csak akkor foglalhatott el, amikor a dáciai hadjárat befejeztetett. Ekkor következett be Pannónia területi rendezése és új felosztása is. Pannoniának felső része Vindobonától Carpyig terjedt és ebbe a részbe tartozott a későbbi Esztergom vármegye területe Csév (Lacus felicis) községig. Felső Pannoniában három légiót helyeztek el egy helytartóval. A fel-, vagy beosztott másik terület Alsó Pannónia volt. Ennek helyartója praetor-rangú egyéniség volt és a védelmet az Aquincumban telepített egy légió látta el. Itt említjük meg, hogy attól fogva, hogy a Légió I. adjutrix Bregetióban végleg elhelyezkedett, az új területi rendezés következtében ez a vidék Solvá-val (Esztergom) együtt Alsó Pannoniába osztatott be Soetrius Sabinus (Kr. u. 214.) első konzuláris helytartóval. A rómaiak védekezése a túloldali szomszédokkal szemben. Habár a Duna folyam az északi oldalról egymagában is jelentékeny védelmet nyújtott, a rómaiaknak mindazonáltal gondoskodniuk kellett arról, hogy a folyamon át a tartományt fenyegető meglepetésekkel szemben védekezhessenek. Evégből a Duna mellékét két szakaszra terjedőleg erősítették meg, nevezetesen Crumerum (Nyergesujfalu) és Solva, illetőleg ez utóbbi és Aquincum között. Az első szakasznak erődítményekkel való ellátására azért volt szükség, hogy amennyiben a hosszú jobbparti terület hegységei a Duna fordulatait követték, a bregetioi és solvai légiók összeköttetése biztosítva legyen. Ezért létesültek Crumerum (Nyergesujfalu), Gardelacca (Tokod), Lacus felicis (Csév) és Solva erődítményei, amely három elsőnek az volt a feladata, hogy a Dorog— Piliscsaba, Csév—Vörösvár és Pilisszántó—Vörösvár között levő hegyszorosok védelme biztosíttassék. Itt megjegyzendő, hogy ugyanakkor az Asaum (Dunaalmás) és Crumerum között fekvő Lepavista (Süttő) mellett kisebb erőd is épült. A túloldali (balpart) ellenséges támadások lehetőségét a rómaiak a Dunának erős kanyarulatai miatt két helyen következtették. Ezek egyike Crumerum, a másika a mai Zebegény és a vele szemben fekvő Pilismarót volt. A Bre21