Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Feltűnő és ritka érdekességü ugyaninnen egy csontból faragott és helyenként fényesre csiszolt tárgy, amelyet őskészítője valamely állat fejének ábrázolására állított elő. Minthogy a véletlen a csontot ilyen alakura nem formálhatja, világos, hogy az emberi kéz készítménye s mint ilyen, azért nagyon figyelemre méltó, mert a hazai pleistocaenböl ez minősül az első szobrászati emléknek! A lelet már csak azért is rendkívül érdekes, mert a hozzá hasonlók Nyugateurópában is ritkaságszámba mennek és főleg az aurignatien korra szorítkoznak, míg a solutréi korból alig mutatkoztak. Az utolsó ásatás 1915. év folyamán végeztetett, ugyancsak a már említett barlangrészben, holott is 1.80 m-nyire történt leásás után a vöröses solutréi agyagban solutréi lándzsahegyekkel keveredve néhány fadarab is felszínre került s illetőleg ugyanitt faszén darabok is feküdtek. Dr. Hillebrand — minthogy a fadaraboknak semmiféle jellegzetességük nem volt — azokat a solutréi ember tüzelőfája maradékának Ítélte s egyébként ezt a faanyagot Hollendonner Ferenc dr. műegyetemi magántanár feldolgozván, megállapította, hogy az a hazai pleistocaenkori fenyőnek származéka. Ugyanezen kutatás során gondja volt dr. Hillebrandnak arra is, hogy kutassa, vájjon a barlang oldalain nem jelentkeznek-e az ősember kezdetleges művészetének jelei és meglepetéssel tapasztalta, hogy a barlang falán látható és különféle alakokat mutató vonalak emberi kéztől származó olyan karcolások, amelyek csakis az ott élt ősember szórakozására mutattak. Ezek között egy nő stylizált körvonalai is mutatkoznak. Az a kérdés, hogy a szóbanforgó faldekoráció a természet játéka-e, vagy valóban emberi kéz müve, még mindig vitás és ez természetesen erősen foglalkoztatja a tudományos köröket. Ezekben ismertettük az Esztergom vármegyebeli Jankovich barlangot, mint amelynek feltárásából nyilvánvalóvá vált, hogy a vármegye területén igenis élt az ősember és megmutatkozott a solutréi kor kultúrája! Csonka hazánknak ezek szerint ritka nevezetessége ez a barlang és ezzel megdőlt az a korábbi állítás, hogy Esztergom vármegye területén nincsenek olyan barlangok, amelyek az ősemberek lakóhelyeiül minősülnének, sőt épen ezen kutatás eredményéből arra is következtetünk, hogy a Pilis és a Gerecse hegységek ölében a jövőben még meglepetésekre is számíthatunk. A neolith kor. A vármegye területén ennek a kornak is megmutatkoztak a kétségbe vonhatatlan jelei. Különösen Esztergom város határában az Őr-hegy és az Ispita-hegy környéke, nemkülönben a Borz-hegy adtak gazdag tanujeleket. A neolith kor népe már jelentékenyen fejlődöttebb kultúráltság jeleit hagyta hátra. Nevezetesen nemcsak vadászatból és halászatból élt, hanem a földet is művelte. A halászati eszközök közül a szigony és a horog csontból készült. A hálószövés is bizonyos, nemkülönben a fazekasság, természetesen kezdetlegesebb mivoltában, sőt fényűzési tárgyak is készültek agyagból, pl. gyöngyök, stb. A rézkorszak. A vármegye területe és különösen Esztergom város földje rendkívül gazdag ennek a kornak tanujeleiben, ami arra mutat, hogy amennyiben ez a te

T rület már akkor is központja volt a Kárpátok által övezett földrajzi egységnek, itt a cserekereskedelem folytonos volt, amit úgy kell érteni, hogy a vörösréz eszközökért és egyéb tárgyakért az ősfoglalkozásuak a vadat, halat, bőrt 18