Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Az összeomlást követö események. A világháború történetéből ismeretes, hogy Amerikának a beavatkozása a központi hatalmak hadiszerencséjének megtordulására vezetett és amíg nyugaton a németeknek hátrálniok kellett, adcng előbb Bulgária, utóbb Törökország letették a fegyvert. E bajokat tetőzte a cseheknek es az osztrák délszlávoiaiak hűtlensége és az a fejvesztett kapkodás, amely a Monarchia diplomatáit jellemezte, nemkülönben Ausztriának a végveszeüelemben utolsó szalmaszaindK kepzeit ama törekvése, hogy a béke munkálása helyett a széthullott császárságot föderatív alapon szerette volna újjászervezni. Ily körülmények kőzött váit a nap hősévé és Magyarország végzetévé az a gr. Károlyi Minaiy, akinek addigi élete a párisi lokálokban és kártyaklubjaiban telt el. Ez a különben is félkegyelmű alak akkor, amikor a háború közepetáján a franciák internálásából szaDadult, a ^üggetlejiségi párt szélsőséges elemeinek vezére lett és pacifista társaitól vezettetve, még 1918 őszének elején nyíltan és megtorlás nélkül kijelentette, hogy entente-Darát politikát vall s amikor gr. Tisza István ama végzetes kijelentest tette, hogy elvesztettük a háborút, társaival nyomban a rögtöni békekötést követelte s a radikálisokkal és a szociáldemokratákkal összeiogva, megalakította a „Nemzeti Tanácsot". Ezután következtek a jelszavak. A békének állandó hangoztatásával és különleges politikai jelszavakkal megszédítette elsősorban az utcát és ennek példaadása nyomán a polgári elemeket is, mire nyíltan a porondra léptek mindazok az addig titokban működött fenorgató erök, amelyek évek óta ásták Magyarország sírját. Ennek a kezdeményezésnek tulajdonítható, hogy a komolyabb politikusok mindjobban háttérbe szorultak és 1918 október 31-én Károlyi személyében megjelenik maga a Végzet. Ezen a napon kapta Károlyi IV. Károly királytól a megbízást arra, hogy kormányt alakítson, de amikor így a hatalom élére került, a helyzetnek nem ura, hanem bábja lett és Budapesten kitört az úgynevezett őszirózsás forradalom, amelynek első áldozata gr. Tisza István lett. A forradalomnak íme legelső cselekvése nyilvánult meg abban, hogy ezt a hajlíthatatlan erejű államférfit gyilkosság útján lehetetlenné tegyék. Esztergom vármegyébe és a varosba még október 30-án este megérkezett a bucfapestriorrongás hire, azzal együtt, hogy nemzeti tanács alakult, melynek addig ismeretlen nívei Esztergomban azonnal szervezkedni kezdtek és e hívek élére dr. Katona Sándor esztergomi ügyvéd állt. Október 31-nek délelőttjén az Esztergomban tartózkodó katonaságot felvonultatták és megkérdezték, tiajlanuók-e a Nemzeti Tanácshoz csatlakozni? A laktanya udvarán felállított katonaság igenlően válaszolt, mire Palkovics László alispán tudatta vele, hogy a katonaság akarata egyezik a megye közönségének akaratával. Hasonló szellemben beszélt ugyanakkor a város közönsége nevében dr. Antóny Béla polgármester is, majd az alispán esküt vett ki a katonaságtól arra, hogy amint a harctéren, úgy itthon is fenn fogja tartani a rendet és a lakosságot minden jogtalanságtól megvédelmezi. A következő napnak délelőttjén a helyben állomásozó katonaságot feleskették a nemzeti tanácsra. Ezt követőleg Esztergomban is megalakult a nemzeti tanács és annak elnökéül dr. Katona Sándort választották. Ugyanekkor a város belbékéjének biztonsága érdekében polgárőrség alakult dr. Frey Vilmos akkor megyei árvaszéki ülnök, tart., huszárszázados parancsnoksága alatt. November 4-én a polgármester városi közgyűlést hívott össze s ekkor dr. Katona Sándor indítványára határozatba ment, hogy a közgyűlés népgyűléssé alakul és a képviselő testületet a helyi nemzeti tanács váltja fel. November 6-án a vármegye közönsége tartott közgyűlést, amelyen Beniczky Ödön főispán bejelentette, hogy főispáni minősége megszűnt és a kormány által a vármegye 60