Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

kormánybiztosává neveztetett ki. Ugyanakkor egybeállították a megyei törvény­hatóságot felváltó vármegyei nemzeti tanácsot. A budapesti úgynevezett „forradalom" hatásairól emlékezve, megjegyez­zük, hogy Lsztergom vármegye és a város állapota szomorú képet nyújtott. A hazaérkező katonák a községekben megkezdték fékeveszett visszaéléseiket, amelyek legelőször abban nyilatkoztak meg, hogy Táton Oberth és Lábatlanon Klekker jegyzőket gyilkolták meg, minek következtében a községek jegyzői sorra menekülni voltak kénytelenek. Nagysáp és Epöl községekben a nép dühe a zsidók ellen fordult. Nagysápon Eckstein Lajos vendéglős házát rohanták meg. A ház népének sikerült elmenekülni, a lakást és üzletet azonban kifosz­tották. Ugyanakkor Epölön Schinidek káptalani bérlő, kereskedő és vendéglős házát felgyújtották és az abban lakókat menekülésre kényszerítve, a tűz tartama alatt a hazat mindenéből kifosztották. A két községben történt ezen erőszakos cselekmények hirére a két megtámadott család az esztergomi laktanyából kért segítséget. A rendcsinálásra önkéntes katonák vállalkoztak és teherautomobilon fegyveresen ki is robogtak Epöl községbe, ahol is-a község népe a hazakerült ottani katonákkal lefegyverezte a társaságot és ekkor történt, hogy az erélye­sen fellépő Varga nevü 26. gy. ezredbeli zászlóst megragadták, nyakára hurkot vetettek, azután egy arra jövő szekér lőcsére kötve addig hurcolták, amíg még nem halt. Minthogy a harctérről falujukba visszaérkezett katonák fegyvereket is hoztak magukkal, sőt a bajnaiak még gépfegyvert is, ez utóbbiak a Metternich uradalom dámvadas kertjét gépfegyverrel vadászták meg úgy, hogy a harang­szóra etetéshez előjött mintegy 300 dámvadat összelőtték és így ezt a mindig óvott vadgazdaságot rövidesen tönkretették. Különben minden község határá­ban szólt a fegyver és az erdőnek, meg a mezőnek minden vadja áldozatul esett. A forradalom hírére az esztergomi laktanyák rövid órák alatt kiürültek. A hadifogolytáborban ebben az időben 40.000-nél több különböző országbeli hadifogoly volt és ezek is nyomban szabad utat nyertek. A hadifoglyok tö­meges kivonulásának hírére a fővárosban rettenetes pánik támadt, holott ezek az ártatlan emberek tisztán arra törekedtek, hogy szabadságukat visszanyerve, elhagyott otthonaikba visszatérhessenek. Az szinte természetesnek mondható, hogy úgy az esztergomi laktanyák katonasága, mint a tábor foglyai nem tá­voztak üres kézzel, hanem feltörve a raktárakat, minden könnyen elmozdít­ható felszerelést és anyagot magukkal vittek. Esztergomban felháborító terror-cselekményekről nem szólhatunk. Voltak ugyan bizonyos egyéni cselekmények, ezek azonban inkább régebbi haragosok bosszújának voltak tulajdoníthatók. A vármegyében és Esztergomban az álta­lános zür-zavar és keserűség közepette rendkívül nagy örömet keltett a volt cs. és kir. 26-ik gy. ezred maradványainak november 14-én történt megérke­zése. A mintegy 1500 emberből álló katonaságot Kornhaber Sámuel őrnagy (később honvédezredessé lépett elő és jelenleg nyugállományban Esztergom­ban él) október 28-án Asiágóból indította el és Steinachig 250 km hegyi úton át gyalog vezette. Steinachtól vonaton jöttek az osztrákok állandó támadá­sainak kitéve és a kedves Ausztria fegyveresei a visszatérőket úgyszólván mindenükből kifosztották. A vármegye és a város területén különböző pártalakítások is történtek, így pl. dr. Prikkel Marián bencéstanár megszervezte a köztársasági Károlyi­pártot. Megalakult a radikális-párt is, melynek elnökéül Kernstock Károly féstőművészt jelölték és szervezkedett a szociáldemokrata-párt is. 1918 december 9-én tengerészek (?) érkeztek Esztergomba s a mintegy 200 hajóhintásból szervezett fegyveres különítmény részben a hadifogoly tá­.. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom