Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Az érseki palotában tartott díszebéden az első beszéd Vaszary Kolos bíbornok-hercegprimás ajkáról hangzott el. Minthogy annak a beszédnek minden gondolata ina is íuuszerű, sőt a jelenlegi zavaios eszmeáramlatok között egyenesen mementó is, kiragadjuk annak tartalmából a következőket: „ ... Ez a haza — szóit a főpásztor — hogyha a hithez nem ragaszkodott volna, soha fenn nem tarthatta volna magát: . . . Bár a viszonyok megváltoztak, bár a vallás bennünket elkülönít: a szent Korona mindnyájunkat egyesít. A szent Koronával, mely nálunk nem jelent korlátlan hatalmat, eggyé olvadt a haza fogalma, a koronanak tagja minden polgár, bármilyen legyen iciekezete, bármilyen legyen nyelve, csak legyen magyar a szíve! Négy év előtt az ezredéves ünnepség alkalmából én vettem ki tartójából a koronát, elsőnek érintettem ajkaimmal a nemzet e klenódiumát s láttam drágakövekkel ékített egyes részeit és azt gondoltam: e drágakövek jelképezik a korona részeinek, tagjainak hazafias erényeit; iattam az arany abroncsot, amely a korona egyes reazeit összeköti és azt hittem, ez szimbóluma a szeretet arany abroncsának, mely a korona tagjait egymással összefűzi. így van-e, e nagy ünnepen nem kutatom, de hogy így kellene lennie, azt állítom és hogy így legyen, azt szívből óhajtom!" Esztergom vármegyére és Esztergom városára nézve a szent évforduló a következő második evben egyébként örömöt is, gyászt is hozott, örömöt jelentett az az esemény, hogy ebben az esztendőben tétetett le annak a közkórháznak alapköve, amely a megye, a távolabbi vidékek és a város betegeinek segélyt, ápolást és gyógyulást ígért. Az alapkőletétel ünnepélyes keretek közölt folyt le 1902 szeptember 2-án és emelte annak jelentőségét az a körülmény is, hogy az országos orvoskongresszus néhai Gönczy Béla igazgatófőorvos kezdeményezésére ugyanezen napon Esztergomban ülésezett. Nagyjelentőségű nap volt az is, amikor a város áldozatkészségéből, alapjából újonnan épült új, utóbb szt. Istvánról elnevezett, gimnázium szeptember 8-án ünnepélyes felavatás után átadatott magasztos rendeltetésének és rendelkezésére bocsáttatott szent Benedek fiainak, akik a honfoglalást követő száz év után foglalták el őrhelyüket e hazában a Mons Sacer Pannonien-en s azóta apostolai a hitnek és az izzó hazaszeretetnek. Az új épületet néhai Fehér Ipoly főapát szentelte fel. December hó 17-én gyászlobogó repült fel a középületek ormaira. E napon halálozott el Kruplanicz Kálmán főispán. Halálának híre a vármegyében és a városban igaz részvétett keltett. A megboldogultat a megye közönsége saját halottjának nyilvánította és érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg. Néhai Kruplanicz utódjául 1903 április 2-án Hont megyének addigi főispánja: Horváth Béla neveztetett ki. Ugyanezen év novemberében újjáalakult a megyebizottság és december 19-én megejtetett a tisztújítás is. Ennek során az alispán ismét Andrássy János, a főjegyző pedig b. Szabó Mihály lett. A nyugdíjba vonult Mattyasovszky Vilmos főügyész helye dr. Hulényi Győzővel, a dorogi kerület volt orszgy. képviselőjével töltetett be; néhai b. Szabó Iván árvaszéki elnök helyére Hamar Árpád addigi I. aljegyző választatott meg. A szintén nyugalmazott Reviczky Győző Esztergom-járási főszolgabíró helyére dr. Perényi Kálmán Párkány-járási főbíró került, míg az utóbbi járás főbírája Kakass László addigi szolgabíró lett. Nem tudni, hogy mi úton-módon került Esztergom megye történetébe dicsérő módon Horváth Béla főispánnak ama ténye, hogy Esztergom város el!en belügyminiszteri vizsgálatot eredményeztetett azon a címen, hogy annak háztartási viszonyai rendezést követelnek. Ez a hűhóval lefolytatott vizsgálat a szolgai sajtó révén szenzációvá dagadt ugyan, de amily lárma keletkezett, oly csend követte az eredményt, mert kitűnt, hogy az elefántból egér lett. Eszter150