Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

főjegyzővé Kruplanicz Ödön, főszolgabírákká Keményffy János és Kamenszky Elek, főügyésszé Nedeczky Tibor, közgyámmá pedig Kruplanicz Kálmán volt főjegyző választattak meg, míg a megyei törvényszék Brinkmann Antalból, Farkass Károlyból, Mattyasóvszky Sándorból és Szabó Sándorból alakult meg. A vármegye közönsége a koronázási szertartáson három taggal képviseltette magát. Nevezetesen Andrássy Gyulával, Kovács Pállal és Kruplanicz Kálmánnal, akik a megyék lovas díszbandériumában vonultak fel. Az 1868-ik év történetéhez tartozik, hogy a megye közönsége feliratban kérte az országgyűlést, hogy az önkényuralom alatt Esztergom városhoz csatolt három községének visszacsatolását rendelje el. Amint ismeretes, ez a kívánság teljesíttetett is. Ugyanezen év folyamán elhalálozott Kruplanicz Ödön főjegyző, kinek helyét Kruplanicz Kálmánnal töltötték be. Az 1869-iki esztendőnek nevezetesebb eseménye a képviselőválasztáson kívül Vargha Józsa Benedek alispánnak királyi tanácsossá történt kinevezése volt. 1870-ben erősen foglalkoztatta a vármegyét az a kérdés, vájjon a királyi törvényszékek helyeinek kijelölésénél Esztergom szerepelni fog-e? Arról értesült ugyanis a vármegye, hogy az új törvényszék Tatán nyer elhelyezést. Erre természetesen minden követ megmozgattak Esztergom érdekében és pedig sikerrel, mert a törvényszék — sajnos rövid ideig — a vármegye székhelyén maradt. Sérelme volt a megyének az is, hogy Lábatlan és Piszke községek — mint a vármegye régi tartozékai — Komárom vármegyéhez tartoztak s emiatt emlékiratban fordult a kormányhoz. Ennek a fellépésnek eredményéül a két község később Esztergom vármegyéhez vissza is csatoltatott. Gróf Forgách Ágoston vál. püspökről tudjuk, hogy az abszolutizmus vele váltotta fel Szcitovszky János örökös főispánt és tudjuk azt is, hogy gróf Forgách a kiegyezés után főispáni helytartói minőségben tovább maradt. Ez igen érdekes tünet abból az időből azért, mert a kiegyezés után úgyszólván minden vármegyének első gondja volt a nyakára küldött adminisztrátoroktól megszabadulni. Nem így Esztergom vármegye s ennek oka az volt, hogy ez a férfiú nemcsak bölcs mérséklettel volt megáldva, hanem azokkal a tulajdonságokkal is, amelyek arra irányították, hogy belássa a nemzet igazát és ne sokszorozza a fájó sebeket. Különben volt benne önállóság és belátás, mely mindkét tényezőt arra vezette, hogy a neki adott felsőbb utasításokat ne úgy alkalmazza, hogy azokkal az érzékenységet fokozza, hanem a saját tapintatosságával intézze az ügyeket. így történt, hogy megnyerte a megye közönségének bizalmát, amely szeretetté fokozódott akkor, amikor az országos megyerendezés során 1872-ben valóságos főispánná neveztetett ki. 1872-ben foglalkozott a vármegye a saját autonómiájának szervezésével s miután ezt a feladatát befejezte, azon évi október 19-én tartotta régi szervezetében utolsó közgyűlését. Jelentős forduló volt a vármegye életében, amikor a megyék rendezése országosan bekövetkezett. Az 1872. évi december 28-án megtartott tisztújítás eredménye a következő volt: alispán Vargha Józsa Benedekkel szemben Kruplanicz Kálmán, főjegyző Boronkay Lajos stb. A következő év súlyos küzdelmek elé állította Esztergom vármegye közönségét, amennyiben a belügyi kormány a megyék területeinek rendezése tekintetében kidolgozott törvényjavaslatában azt tervezte, hogy Esztergom és Komárom megyék egyesíttessenek és az egyesített két vármegye székhelyéül Komárom jelöltessék meg. Szent István első vármegyéje nem tűrhette ezt a lefokozásra irányuló kísérletet és természetesen mindazokat az érveket felsorakoztatta az ellen, amelyek történelmi és közgazdasági tekintetben helytállónak bizonyultak, de egyúttal gondoskodott arról is, hogy a vármegye megmaradásának érdekében Simor János hercegprímás és több erre felkért képviselő is 142