Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tosan honol, úgy Felséged Buda várából Mátyás dicső korának boldogságát áraszthatja a magyar nemzetre és összes népeire! Dicső feladat ez, nagy és királyi! A nagy Korvin 400 év óta porlik és mostanáig is él a hálás nemzet emlékében. — Többiben Császári Királyi legmagasabb kegyelmébe ajánlottak, hódoló tisztelettel Öröklünk stb., stb." Teljes terjedelmében közöltük az akkori időknek ezt a remekbe készült írásművét, mely méltó tanújele annak, hogy miképen tudta szeretni hazáját és nemzetét egy olyan férfiú, akit nem tudott megtörni a fogság és a rabbilincs és aki akkor, amikor alig szabadult, ismét bátor volt és erős arra, hogy nyilt szókimondásért újra kitegye magát a perbefogásnak és az elítéltetésnek. Palkovics Károly alispánnak ez a magatartása hősi példa s hogy megtorlásban nem részesült, annak egyedüli oka az, hogy a császári trón soha sem állott oly bizonytalan talajon, mint akkor és a Habsburg-ház uralmát csakis a magyar nemzettel való kibékülés eshetősége menthette meg... A későbbi események ezt a körülményt napnál világosabban igazolták! Tovább menve az események ismertetésében, felemlítjük, hogy amikor az 1861. évi április 22-ére összehívott országgyűlés augusztus 22-én feloszlatott, utána a vármegyék utasíttattak, hogy a reájuk kivetett újonc-jutalékot állítsák ki. Ekkor Szcitovszky hercegprímás, mint örökös főispán, értesítette a kormányt, hogy amennyiben az országyűlés az újonc-jutalékot nem szavazta meg, nincs módjában kényszeríteni a megye tisztikarát arra, hogy az utasítást végrehajtsa. Lássuk most már, hogy mi lett ennek az állásfoglalásnak a következménye? Az, hogy az alkotmányos álláspontra helyezkedett prímás-főispánra ráolvasták, hogy „amennyiben egészsége megrendült", főispáni helytartóra van szükség és ezt a férfiút gróf Forgách Ágost sebenicói vál. püspök személyében nyomban ki is nevezték. Ez volt az első következmény. Ezt követte a megye tisztikarának az 1861 november 25-én tartott közgyűlésen történt lemondása. Ugyanazon évi december 15-én a megye élére új tisztviselőkül a következők neveztettek ki: Kisfaludy Lipthay Gyula első, Szulyovszky Lajos másodalispánul, Kruplanicz Kálmán főjegyzőül stb. Az új tisztikarban az első alispánnak főispáni helytartóvá történt kineveztetése után annyiban történt változás, hogy amennyiben Szulyovszky ragaszkodott a másodalispáni tiszthez, első alispánul Hamar Pál neveztetett ki. 1865 október 19-én Szcitovszky János hercegprímás elhalálozott. Szcitovszky életének utolsó éveiben arra törekedett, hogy a II. József császár által kiüldözött egyedüli magyar eredetű Pálos-rendet visszatelepítse. Ez meg is történt és a Pálosok régi kolostoruk helyére: Péliföldi Szentkeresztre be is telepedtek. A Pálosok — minthogy megélhetésük nem volt biztosítva s különben is lengyel nemzetiségűek voltak és nyelvünket nem bírták, pár évi itt tartózkodás után visszatértek Censtochovába. Körülbelül negyven év multán Vaszary Kolos hercegprímás kísérelte meg a Pálosok visszatelepítését, még pedig szintén a Péliszentföldi-szentkereszti — időközben igen rongált állapotúvá vált — kolostorba, azonban ez a kísérlet is eredménytelen maradt, mert a szerzetesek nem tudtak megbirkózni a nyomasztó szegénységgel, noha még erdei előkészítő iskolát és fiú nevelőintézetet is létesítettek és a magyar nyelv elsajátítására is törekedtek, sőt voltak már tagjaik, akik tökéletesen bírták nyelvünket. Életmódjukat e sorok írója 1915 nyarán megfigyelvén, megdöbbenéssel állapította meg, hogy helyzetük valóban Ínséges volt. így nevezetesen látta a szerzeteseknek egy vasárnapi ebédjét, amely a következőkből állt: szárított vadalma leves, 35 gr. ürühús és vízben főtt krumpli. Ezzel szemben a 140