Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

értekezletre azokból a tagokból hívta össze, akiket az 1848 : XVI. tc. alapján választottak. Ez alkalommal a megye szervezetének visszaállítására vonatkozólag folytak tárgyalások és természetesen ennek ama feltételeiről, hogy mindenekelőtt a megyei tisztikar megalakításáról kell gondoskodni. Ez után ugyanazon évi december 17-re tüzetett ki a törvényhatósági közgyűlés, mely alkalommal Szcitovszky prímásnak az örökös főispáni méltóságba történt ünnepélyes beiktatása után, a prímás a vármegye önkormányzata visszaállításának tényét megállapítván, az előértekezlet megállapodásához híven kihirdette, hogy a törvényhatóság jövő tevékenységének alapjául az 1848-iki törvények fognak szolgálni. Ennek a közgyűlésnek igen megható jelenete volt a rabságából korábban szabadult Palkovics Károlynak ama jelentése, hogy amennyiben a vármegye pecsétjét tizenkét éven át sikerült megőriznie, azt jogos tulajdonosának további használatára átadja. Ezt követőleg megejtetett a tisztújítás, melynek eredményéül első alispánul Palkovics Károly volt főjegyző, másodalispánul Meszéna János, főjegyzővé pedig Závody Albin választattak meg. A hercegprímás a tisztújítás után 1860 december 18-ára saját elhatározásából s kitéve magát az osztrák részről esetleg bekövetkezhető kellemetlenségeknek, az érseki palotába a magyar nemzeti ügyet lelkesen szolgáló híveiből értekezletet hívott egybe avégből, hogy egyengessék az uralkodó és a nemzet közeledésének útját és kijelöljék azt az irányt, amely az ország alkotmányos életének biztosításához elvezet. Az értekezleten az ország kiváló politikusai közül jelen voltak: gr. Andrássy Gyula, br. Eötvös József, br. Wenckheim Béla és ezeken kívül az ország és a megye előkelőségéből hetvenhatan. Amikor a prímás megnyitotta az értekezletet, elsőnek br. Wenckheim Béla a császár által 1861 április 22-ére hirdetett országgyűlés alkományos előfeltétele tekintetében odanyilatkozott, hogy az csak az 1848. évi IV. és V-ik t. cikkek szerint alakítható meg. Minthogy ezt a nézetet gr. Andrássy, br. Eötvös József, Ghiczy Kálmán hasonló értelmű felszólalásaikkal támogatták és a jelenlevők ezt az álláspontot egyhangúlag elfogadták, az elnöklő hercegprímás határozat alakjában kihirdette, hogy „általános a kívánat, hogy az értekezlet nevében kérjem meg Ő felségét, hogy a jövendő országgyűlésre az 1847/1848-iki V. törvénycikk szerint követek választassanak, azon hozzáadással, hogy mielőbb nyittassék meg az országgyűlés". Az ez irányban írásba foglalt kívánságot a hercegprímás el is juttatta a császárhoz, azonban annak eredménye mégsem az említett törvények alkalma5 zásában jelentkezett, hanem egy szabályzatban, amely az 1848-iki törvények figyelemben tartásával készült. Ez a körülmény vitte az ország önkormányzatait arra, hogy a közelégedetlenség jeléül részint feliratokat szerkesszenek, részint pedig arra, hogy azzal tüntessenek, hogy az 1848/49-es időknek az osztrák uralom által üldözött férfiait törvényhatósági tagokul megválasszák, így történt ez Esztergom városnál is, amennyiben Besze János indítványára Kossuth Lajost és Klapka Györgyöt választották meg. Ezek a tüntetésszerü határozatok természetesen nem találkoztak a központi hatalom tetszésével, aminek bizonysága az, hogy a törvényhatóságok a hasonló esetek ismétlésétől szigorúan eltiltattak és utasíttattak, hogy az ily értelmű határozataikat hatálytalanítsák. Ennek a felsőbb rendelkezésnek Esztergom város törvényhatósági bizottsága mfeg is felelt és 1861 január 22-én tartott közgyűlési határozatával a már említett határozatát hatálytalannak nyilvánította. Ugyancsak 1861 január 21-én Esztergom vármegye közönsége is tartott ebben az ügyben közgyűlést. A közgyűlés elhatározta, hogy a császárhoz feliratot intéz és abban felsorolja annak a 12 esztendőnek megpróbáltatásait, amely Ausztria részéről a nemzetet sújtotta s kéri, hogy adja vissza annak 137