Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

által adott ebéden vett részt. Ez alkalommal személyére Szkitovszky prímás mondott felköszöntöt, ebéd után pedig a Budapest—marcheggi vasútvonalon visszatért Bécsbe. Mondanunk is felesleges, hogy az ünnepélyen az országnak azok az előkelőségei is jelen voltak, akik vallott elveik miatt a közélettől visszahúzódtak. Ennek a lénynek a jelentősége abban jelentkezett, hogy az ünnep befejezése után nem rebbentek szét, hanem tanácskozásba fogtak arra nézve, vájjon elérkezett-e az az idő, hogy az alkotmányos élet visszaállítására nézve kezdeményező kísérletek történjenek? A tanácskozások eredménye az volt, hogy evégből a császárhoz kérelem intéztetik, A kérvényt, amelyet a hercegprímással együtt 130-an írták alá, Szcitovszky személyesen vállalta átnyújtani az uralkodónak, azonban azt Bach Sándor osztrák belügyminiszter nemcsak visszautasította, hanem az uralkodó előtt az aláírókat forradalmároknak állította.

1 A „vakmerő" kísérlet nem részesült Bach által bizonyára kitervelt megtorlásban. Érdekes különben, hogy amikor 1859 november 6-án a prímás aranymiséjét bemutatta, az ez alkalomra rendezett országra szóló ünnepségen „a Monarchia magyaroklakta tartományának" katonai legfőbb kormányzója: Albrecht főherceg is megjelent és az ünnepi ebéden magyar nyelven köszöntötte a prímást, utána Bartakovich Béla egri érsek elérkezettnek látta az időt arra, hogy a prímásra mondott pohárbeszédjében szóvá tegye az alkotmányos élet visszaállításának fontosságát és szükségességét azzal együtt, hogy a nemzet a koronás királyt és alkotmányt nem nélkülözheti. A nyílt szókimondásnak az volt a következménye, hogy a főherceg elhagyta a társaságot és Esztergomot, ellenben Bartakovich érseket nem vonták felelősségre.

2 Az isteni Gondviselés, mely annyiszor őrködött szt. István országa felett és amely a tatárjárás és törökdúlás után elalélt nemzetet visszaadta önmagának, az önkényuralomnak sötét felhőit is eloszlatta. Igaz, hogy addig, amíg a reményeket élesztő napsugár áttörte a sötét felhőtömeget, mult az idő. Való tény, hogy a közszabadság visszaállásának biztató jeleiként azok az események jelentkeztek, amelyek az osztrák politikát az 1859-iki felső-olaszországi hadjáratának eredményeképen Lombardia elvesztésével sújtották és amely csapás kezdte észretéríteni Ausztriát abban a tekintetben, hogy a hazánkra kiterjesztett önkényuralom előbb-utóbb megbosszulja magát. Ez a kijózanodás azonban igen lassan következett be, sőt az 1860. évi októberi diploma által Magyarországnak nyújtott lehetőségek is olyanok voltak, amelyek azt célozták, hogy a magyar nemzet alkotmányos élete csalfa délibábnál egyebet ne jelentsen. Mert mit jelentett az októberi diploma? I. Ferenc József ausztriai császár azt 1860 október 20-án adta ki. Ebben a diplomában kifejezésre jutott az a törekvés, hogy egy egységes birodalom állami élete alkotmányos alapra helyeztessék úgy, hogy Magyarország Ausztria örökös tartománya marad, országgyűlése nem lesz, hanem jogosult lesz arra, hogy képviselőit az osztrák birodalmi gyűlésbe (Reichsrat) küldhesse. Ugyanez a diploma a magyarországi vármegyék és szab. kir. városok önkormányzatát visszaállította. Ismeretes, hogy a diploma tartalma nem elégítette ki a nemzetet, mert a megyei és városi önkormányzatok visszaállításának ténye egymagában mivel sem biztosíthatta a nemzet alkotmányos életét, tehát az 1861. évi április 22-ére császári kézirattal egybehívott országgyűlés ama terv ellen, hogy Magyarország Ausztria tartományaként szerepeljen, tiltakozott. Esztergom vármegye bizottsági tagjait az októberi diploma kibocsátása után 1860 december 11-én Szkitovszky János hercegprímás és örökös főispán 1 Millenn. Tört. X. 486., 518. 2 Millenn. Tört. X. 546., Magy. Sión 1866. 780., Vasárnapi Újság 1859. 136