Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

jon egy, az orosszal bekövetkezhető háború veszélyét látta és ezért a kormánytámogatókhoz csatlakozott. Lehet, hogy ezt igazi jövőbelátással tette, de az is lehetséges, hogy ezzel alapozta meg felfelé való törekvésének sikerét, mert közbeesöleg mar császári-királyi kancelláriai titkár... Követi minősége 1836 végével, minthogy az országgyűlés is berekesztetett, megszűnt. Andrássy 1845-ben már helytartósági tanácsos és Esztergom vármegye főispáni helytartója, aki a törvényhatóság akaratát tetszése szerint irányitja. E kitérés után felemlítjük, hogy a Rudnay prímás halálával megüresedett hercegpríinási szék nyolc évig volt betöltetlen és csak 1838 december 20-án neveztetett ki arra Kopácsy József veszprémi püspök, aki akkor már idős ember lévén, magas korára való hivatkozással el akarta magától hártani ezt a nagy kitüntetést, azonban V. Ferdinánd határozott kívánságára mégis kénytelen volt elfogadni azt. Kopácsy 1839. évi január hó 15-én nyilatkozott a kitüntetés elfogadása tárgyában s ezt követőleg a helytartótanács az örökös főispánságba azon évi február 27-én be is iktatta. 1839 szeptember 29-én az új hercegprímás elnöklése mellett tisztújító közgyűlést tartott a vármegye közönsége s ez alkalommal első alispánul egyhangú bizalomnyilvánítással Bozzay Jánost választotta meg. 1846 október 2-án ismét tisztújítás volt a vármegyében, amikor is Andrássy Mihály választatott első alispánná. 1847. évi október hó 6-án a vármegye közgyűlése a megye országgyűlési követeinek adandó utasítás kidolgozásával foglalkozott. Az elkészült utasítás szerint a követeknek követelniük kellett a nemzeti bank felállítását, a telekkönyvvezetés rendszeresítését, az adókezelés államosítását, az országos központi állampénztár létesítését. Meghagyja a követeknek azt is, hogy tolmácsolják a vármegye közönségének a közteherviselés tekintetében elfoglalt azon álláspontját, hogy annak behozatalát kívánatosnak tartja, ellenben — minthogy a köznépet eléggé érettnek nem ítéli — a népképviseleti rendszerre való áttérést időszerűtlennek nyilvánítja. A szabadságmozgalom kezdetétől a szabadságharc bukásáig. Az utolsó rendi országgyűlés Pozsonyban 1847 november hó 12-én ült össze és a megyék nyakára küldött adminisztrátorok, valamint a Partium kérdésénél a kormány és az ellenzék között olyan áthidalhatatlan ellentét keletkezett, amely miatt a házfeloszlatás bekövetkezése volt várható s hogy ez nem történt meg, annak tulajdonítható, hogy Pozsonyba ekkorra megérkezett a párisi forradalomról szólott híradás, amely az eseményeknek más irányt szabott. Így nevezetesen Kossuth Lajosnak az alsó táblán tartott beszéde nyomán határozatba ment a népképviseleti alkotmány behozatala és a felelős parlamentáris minisztérium felállítása s minthogy a párisi forradalom hullámai egész Európát lázba hozták és Metternich rendszerének bukása is bekövetkezett, március 14-én a felső tábla tagjai is az alsó tábla álláspontjára helyezkedtek. Ez után március 15-én az országgyűlés kívánalmait a nádor vezetése alatt küldöttség vitte Bécsbe V. Ferdinándhoz. A Budapesten 1848 március hó 15-én végbement események eredményei annyira ismeretesek, hogy azoknak felsorolása helyett azokról az eseményekről szükséges beszámolnunk, melyek a népszabadság kivívásának nagy napja után Esztergom vármegyét és Esztergom várost foglalkoztatták. A bécsi hajó abban az időben már naponta közlekedett és március 14-én az azzal Pestre igyekvő pozsonyi országgyűlési ifjúság kiküldöttje az esztergomi hajóállomáson hirdette ki az alsó- és felsőházban történteket. Ezt köve125