Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Bottyán János már nem érte meg ezt a szomorú befejezést, mert Hatvan— Gyöngyös között hagymázba esett és elhalálozott. Rákóczi szabadságharcának generálisa és aggságában is rettenhetlen hőse Gyöngyösön, az ottani szt. Ferencrendi templom sírboltjában helyeztetett nyugalomra. A templom hajójában márványba vésett betűk őrzik emlékezetét és az emléktábla alatt függ Esztergom városának még a világháború előtt küldött hervadt koszorúja, szalagján e felírással: „Bottyán János emlékének — Esztergom szab. kir. város közönsége" ... Az egyház és a vallás a hódoltság alatt és után. Elmondani szomorú, részletezni pedig emberfeletti vállalkozás azokat az eseményeket, amelyek a török hódoltságig virágzó egyházakat és a legbensőségesebbé vált vallásos életet válságos helyzetbe sodorták s ha tény, hogy a tatárjárás után egyházi intézményeink majdnem elpusztultak, hasonló állapot következett be a másfélszáz éves török járom alatt is. Több történetírónk ugyan azt állítja, hogy a félhold urai nem háborgatták a keresztény egyházat oly mértékben, hogy az okkal-móddal ne érvényesült volna, nem is igyekeztek megbénítani a vallás szabad gyakorlatát. Ezekkel az írókkal szemben a tények mást bizonyítanak, mert hiszen ahol a török befészkelte magát, ott vagy meggyalázta a templomokat, vagy a saját vallása szolgálatára alakította át azokat, azután elrabolta az egyházi kincseket és rabszíjra fűzte az el nem menekült papságot, szóval — hiszen ezért tört Európa szívébe -—- arra törekedett, hogy Magyarországban Allah dicsőségét hirdesse és annak vallását tegye uralkodóvá. Hogy ez így volt, csak azokra az állapotokra kell rámutatnunk, amelyek Esztergom vármegye egyházi és vallásos életének úgyszólván teljes megbénítására vezettek. Itt mindenekelőtt emlékeznünk kell arra, hogy az érseknek és a káptalannak menekülni kellett és a megyében fekvő birtokaikkal nem rendelkezhettek. Hivatkoznunk kell arra az egyedül fenmaradt 1560 évbeli egyházlátogatási jegyzőkönyvre is, amely teljes világításba helyezi az állapotokat s megállapítja, hogy Esztergom vármegyének dunántúli részében nincs többé plébánia és pap, a dunáninneni oldalon pedig csak Nagyölveden és Szölgyénben van lelkész és vallásos élet. (Magyar Sión 1896. 573. 1.) 1605-ből is elég bizonyíték, hogy amikor Esztergomot a török újból visszaszerezte, a katolikus papságot elkergette és a harangokat hadi célokra leszereltette. Amíg ezek szerint az egyház üldözötté vált és a vallás szabad gyakorlata megakadályoztatott, azt látjuk, hogy a török a protestantizmus térfoglalásával rokonszenvezett, vagy legalább is türelmesen elnézte azt. így kellett ennek lenni, mert máskülönben lehetetlen lett volna, hogy a protestánsok a bátorkeszii róm. kath. templomot már 1543-ban elfoglalják és 1609-ig háboríthatlanul bírják. Azonban tovább is kell mennünk! így Bucs község lakosai felveszik a református tanítást és a maguk építési módján patécsból emelnek gyülekező házat. Néhai való Egyedi András volt muzslai plébánosnak 1656-ból származó levele szerint a túloldalon levő Kéty és Kural községek lakosai reformátusok, Bajnán és Ebszőnyön (Tokod határában feküdt elpusztult helység) pedig katolikus és református vegyesen található. (Magyar Sión: IIL. 353—355. 1.) Most, amikor Magyarország keservesen tapasztalhatta, hogy a kommunizmusnak nemcsak a kapitalizmus megdöntése a célja, hanem az is, hogy az eddigi társadalmi rend és a vallás ellen könyörtelen harcot folytatva, a meg119