Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KÖRNYE

TARJÁN, TÁRKÁNY KOVÁCS Katalin-BEKE Kornélia: Építkezés, táplálkozás, viselet Tarjánban. Tarján, 1976. 7. 1. - Gépirat. -TM. SZEGEDI Jánosné: Tarján község története (1326-1967). Tarján, 1967. 34. 1. - Gépirat. - MK. SZEGEDI Jánosné: Német tájház Tarjánban. In: Komárom Megyei Néprajzi Füzetek 1. Tatabánya, 1985. 74. 1. TÚRI Róbert: Népi szokások Tarjánban. Tarján, 1976. 7. 1. - Gépirat. - TK. 67. Tarján pecsétje. 1850 körül. TÁIUCÁNY Elnevezése feltehetően török eredetű, az ótörök tarqan főember, alkirály jelentésű főnévre vezethető vissza. Felmerülhet a személynévből való származtatás lehetősége is. A törökből átvett tárkány a kerszténység felvétele előtt kovácsot jelent. Okleveles említése: 1237: Tarcan, 1327: Tarkan, 1332: Tharkan. A tárkányi nemeseket 1327-től említik. 1368-ban Tárkányi Finta özvegye birtokát unokájának, Mohi Gergelynek adományozta. 1492-ben Tárkányi András eladta itteni jószágát Tarch Mártonnak. 1543-ban a törökök elpusztították Vasdinnye és Ölbő falvakkal együtt. Ölbő neve török eredetű személynévből keletkezett magyar névadással. Okleveles említése 1210: Ilbeni, 1221: Elby. 1210-ben Opus, 1213-ban Catlu nevű birtokosai hagyták javadalmaikat a pannonhalmi főapátságra. 1848-ban 56-an lakták. 1960-ban 12 házban 24-en éltek. Vasdinnye nevének előtagja hajdani tulajdonosára, a Vas családra utal. Okleveles említése: 1093: Dinna. A pannonhalmi főapátság birtoka volt. A 12. században Szent Márton tiszteletére emelt temploma állott, 1543-ban pusztult el. A hódoltság után birtokrésze volt itt a Kulcsár, a Gyárfás, az Iványi, a Bükki Nagy, a Tarczay és a Némái családnak. 1755-ben az egész pusztát a Battyhyányiak szerezték meg. Tőlük 1851-ben kobozták el, és előbb a kincstár, majd a kisbéri ménesbirtok tulajdonába ment át. 1650 után földesura - a pannonhalmi főapátság- többszöri eredménytelen kísérlet után tudta csak betelepíteni többségükben református magyarokkal. Református elemi iskola az egyház meglapításától, katolikus 1807-től működött a községben. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 136 házban 205 család élt, népessége 1170 fő volt. 1 papot, 3 nemest, 10 polgárt, 80 parasztot, utóbbi kettő 86 örökösét és 131 zsellért írtak össze. 1848-ban 1551-en 325