Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK

TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK A táj növényvilága változatosabb, mint a szomszédos Gerecse hegységé, Ennek oka, hogy változatosabb a földtani felépítés, a domborzat és az időjárás is. A Vértesben nemcsak a mészkő, dolomit és lösztakaró fordul elő, hanem homoktalaj is. A klíma gazdagságát jelzi, hogy a déli lejtőkön mediterrán, a szurdokvölgyekben alhavasi, a nyugati oldalakon óceáni hatások érvényesülnek. Mindezek következtében a növények egy része északi, illetve déli eredetű. Molyhostölgy, sziklai üröm, cserszömörce, berkenye, gyertyán a déli lejtőkön, míg a hidegkedvelők: medvefül-kankalin, a mohos csitri és az erdei ciklámen az északi lejtőkön található. A fák közül a csertölgy, a gyertyán és a bükk az uralkodó. A Vértes ásványkincsekben gazdag (barnaszén, bauxit). A fakitermelés és a szőlőtermelés gazdasági haszna is jelentős. Gazdag az erdő állatvilága. Jelentős az őz, a szarvas, a vaddisznó és a muflon-állomány. A madarak mintegy 70 faja rak fészket. Néhány ritka madár is él itt, pl. kerecsensólyom, parlagi sas. Említést érdemel a darázsölyv, a kabasólyom, a kékvércse és a gyurgyalag is. A Vértes egyedülálló természeti értékeit védetté nyilvánították. A körzet összterülete több mint 13 ezer hektár, amelynek 90 százaléka Fejér megyében található. A Komárom-Esztergom megyei rész 1500 hektár: Oroszlány városhatára tartozik ide, és említésre méltó a mindszentpusztai bükkerdő, ahol nyílik az erdei ciklámen. A PILIS Az összesen 1800 km

2-t kitevő terület nagy része Pest megyéhez tartozik. A Pilis a Visegrádi hegységgel együtt a Dunántúli-Középhegység legészakibb része. Északon és keleten a Duna, délnyugaton a Pilisvörösvári-völgy határolja. A Pomázi Dera-patak és a szentléleki Cserepes-völgy két részre osztja a területet. Délnyugatra terül el a Pilis, legmagasabb pontja a Pilis-tető, északkeletre a Visegrádi-hegység, legmagasabb pontja Dobogókő. A törés nyomvonala nemcsak földrajzi határ, hanem földtani szempontból is két eltérő részre osztja a területet. Tőle délnyugatra a Dunántúli-Középhegységre jellemző, zömében a földtörténeti középkorból származó üledékes kőzetek találhatók, míg északkeletre a rétegek lesüllyedtek. A Pilis legidősebb képződménye a sötétbarna bitumenes mészkő és fölötte a szintén sötétszínű bitumenes dolomit. A triász időszakban a hegység állandóan emelkedett, a jurában pedig már majdnem szárazulattá vált. Szárazföldi viszonyok jellemzik a harmadidőszak elejét, az eocént is. Az alsó-eocén vége felé azonban a hegység egy része süllyedni kezdett, és a mélyebb térszinteken mocsaras területek alakultak ki. Ekkor keletkezett a hegység legfontosabb képződménye, a barnakőszén (Dorog, Tokod, Pilisszentiván). Jellegzetes megjelenési formáit a nagyarányú és a gyorsan bekövetkező tektonikai változások idézték elő. A törések mentén féloldalasan kiemelt mészkő- és dolomitrögök árkokra tekintenek. A meredek és sziklás hegyoldalakat csak néhol borítja erdő, jellegzetesek a kopár mészkő- és dolomitlejtők. A Pilis hegység - főként a déli részen - általában vízszegény vidék, így a patakok az év nagy részében csaknem teljesen kiszáradnak, medrük csupán a nagy esőzések idején telik meg. Kedvezőbb a helyzet a hegyvidék északi részén, ahol az esővíz patakokba összegyűlve folyik a Dunába. A legjelentékenyebb patakvölgyek: a Bitóci-völgy, a Miklós-deák-völgy, a Malom-patak völgye, amelyek Pilismarót határában érnek le a Dunához. Források a hegyvidék minden részén találhatók. Legtöbbjük az északi lávavidéken fakad. A hegyvidék középső része is gazdag forrásokban. A Maróti-hegyekben, Esztergom-Pilismarót-Pilisszentlélek háromszögében található pl. a Fűrész-kút, Pásztor-kút, Szalay-kút, Kádár-kút, Aranka-forrás, Csurgó-kút, a Barát-kút és a Hideg-forrás. A Szentendre-Visegrádi háromszögben, az andezitláva területén viszonylag kevés a forrás. Ezek közül megyénk területén a Lepence-völgyben a Jancsi- és Juliska-forrásokat, végül a Prédikálószék-Keserűs-csoportban a Király-kutat és a Szőke-forrást találjuk. Hazánk legnevezetesebb, legszebb tájai között tartjuk számon a Duna-kanyart. A folyam Dömös és Visegrád között 7-8 km hosszan, patkó alakban hömpölyög a magas sziklafalak között. A környező andezit hegyvidék felépítése arra enged következtetni, hogy az egykor összefüggő hegygerinc évmilliókkal ezelőtt kettéhasadt, az így támadt hasadékban az elvonuló víztömeg folytathatta útját. Más feltételezések szerint 34