Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK

TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK nem hasadásról van szó, hanem a mai Börzsöny és Visegrádi-hegység közötti legalacsonyabb nyergen törte át magát az Ős-Duna, majd évmilliók alatt mélyen bevágódott. A Pilis növényvilága igen változatos. Az egyes fajok elterjedésében lényeges különbség van a Pilis mészkővonulata és a Visegrádi-hegység andezitcsoportja között. Mészkővonulatán a Dunántúli-Középhegységre jellemző molyhos tölgy, bükk, virágos kőris alkotta karszterdő itt éri el elterjedésének keleti határát. Az Északi-középhegység nyúlfark-füves bükköseinek nyugati előfordulása Pilisszentlélek felett, a Fekete-kőnél lelhető fel. Jelentős területeket borít a sajmeggyes karszt-bokorerdő. Jellemző lágyszárú növénye a magyar bogáncs és husáng. A tölgyek mindenfelé megtalálhatók, a hegyoldalakon éppenúgy, mint a Duna mellékén. Négy fajtája ismeretes: a kocsányos, a kocsánytalan, a molyhos és csertölgy. A tölgyek között többnyire bükk, gyertyán, szil, hárs és juhar él. Visegrád környékén gyakori az évszázadokkal ezelőtt telepített gesztenyeerdő is. A gyertyános-tölgyesek és bükkösök kialakulása a völgyek alján is jellegzetes, ahol a hűvösebb, párás mikroklímának köszönhetik létüket. A mészkőtörmeléken kialakult bükk, hegyi juhar, kőris, olykor nagylevelű hárserdő aljnövényzetének jellegzetessége a holdviola és egyes páfrányok. A kisebb nagyobb sziklákat, köveket vastag mohapárnák borítják. A bükkösök többnyire a magasabb helyeket, így a Pilis-tető egyes részeit kedvelik. Az erdőkben otthonos a kakukk, harkály, veresbegy, fülemile, erdei-pinty és még számos énekesmadár, gyakori a muflon, az őz, a szarvas és a vaddisznó. A Pilisi Tájvédelmi Körzet Komárom-Esztergom megyében Dömös, Esztergom, Kesztölc, Pilismarót és Pilisszentlélek közigazgatási területén fekszik. A tájvédelmi körzet forrásai közül legjelentősebbek a Pilismaróthoz tartozó Kádár-, Aranka-, Pásztorkút- és Hoffman-forrás, továbbá a pilisszentléleki Szent László- és Mexikói-forrás. 35