Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK

TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK, ÉRTÉKEK nagyjából kelet-nyugati irányú vízválasztó következtében északi részének kis patakjai csekély vizüket rövid lefutással a közeli Dunaalmás és Esztergom közti Duna szakaszba szállítják. Közülük leghosszabb és legbővebb vizű a Gerecse nyugati szélén folyó Által-ér, amelynek Tata és Dunaalmás közti alsó szakaszát Tatai-vízfolyásnak is nevezik. A Gerecse déli és a Vértes nyugati, északi területének vizeit szállítja a Dunába. Több tavat (Bokodi, Környei, Bánhidai- és Tatai-tó) táplál és vezet le egyben. A Gerecse hegység nagyobbik részét magába foglaló tájvédelmi körzet területe 8617 hektár, mely Agostyán, Dunaalmás, Neszmély, Baj, Dunaszentmiklós, Lábatlan, Nyergesújfalu, Süttő, Szomód, Tardos, Tarján, Tatabánya, Vértesszőlős, és Vértestolna közigazgatási területét öleli fel. Ezen belül található 417 hektáron a szigorúan védett rész, nevezetesen a Pisznice, Asszony-hegy, Nagy-Somlyó, Szász-völgy, Lábas-hegy és az Agostyáni arborétum. A körzet létrehozását indokolta, hogy a nagyrészt érintetlen összefüggő erdőségek értékes növény- és állatvilággal rendelkeznek. A Gerecse erdeinek faállománya változatos. Kevés a bükk, annál több a gyertyán és kocsánytalan tölgy. Ez utóbbi a leggyakoribb. Elszórt foltokban csertölgyet is találni. A cserjék között gyakori a pukkanó dudafürt. A tölgyek alatt sok a tavasszal virágzó hunyor és az őzsaláta. A növénytakaró a felszín anyaga szerint változik. Külön növényvilága van a mészkőnek, dolomitnak, lösznek, homoknak és a források környékének. A tájvédelmi körzet sok ritka növény- és állatfaj számára ad otthont. Ilyen többek között a Sadler-husáng amelynek rokonai Ázsiában találhatók. Különös, hogy a máshol 6-800 méter magasan élő bükkerdő itt 250-300 méteren is jól érzi magát. A ritka madarak közül él itt néhány kerecsensólyom, holló, törpesas és barnakánya pár. A VÉRTES A 400 km -nyi területű hegységnek egy része Komárom-Esztergom megyében, a másik része Fejér megyében található. A hegység geológiai meghatározása: táblás röghegység, két nagyobb medencével. A terület négy részre osztható. Az északihoz tartozik a Vértessomló, Szár, Vérteskozma, Kőhányáspuszta és Majkpuszta közé eső terület. Legmagasabb csúcsa a Nagy-Csákány-hegy. A középső hegy határa az Oroszlány, Kőhányáspuszta, Gánt és Mindszentpuszta vonalán húzódik. Legmagasabb csúcsa a Nagy-Bükk. A Nyugati-Vértes az Oroszlány, Kápolnapuszta, Gánt, Csókakő, Mór, Bokod által határolt terület. A hegység a triász korban képződött dolomitból és dachsteini mészkőből. Mindkettő tengeri üledék, s mivel kemény kőzet, ellenállt a természet erőinek. A dolomitban tengeri élőlények megkövesedett maradványait találni. A kréta korban, a tenger visszahúzódása után alakult ki a bauxit. A földtörténeti újkor harmadkorának eocén korszakában keletkezett a barnaszén. Ugyanakkor rakódott le a mészkőbe az egysejtű Nummulites réteg. A negyedkori pleisztocén korszakában képződött a lösz és a futóhomok. A holocén korban - azaz a jelenben - a völgyek alját borító patak-hordalékok rakódtak le. A felszíni vizek közül az állandó vízfolyások a hegység belsejében csaknem teljesen hiányoznak, csak a peremeken indulnak kisebb patakok, részben délkelet, részben északnyugat felé. Ez utóbbiak gyűjtője az Által-ér, amely a Császár községtől délre elterülő Kopasz-hegy délkeleti oldalán több ágból ered Környénél felveszi a Szentgyörgyvár alatt eredő és Oroszlányon átfolyó Pénzes-patak, valamint a vele egyesülő Majki- és Gesztesi-patak vizét, közös nevük az összefolyásoktól: Labanc-patak. Ugyancsak jobbról torkollik az Által-érbe Tatabánya északi részén a Csákány-patakkal egyesült Galla-patak. A vízfolyásokat tápláló források egyike sem bővizű. A régebbiek a bányászattal kapcsolatos vízszintsüllyedés következtében kiapadtak. A vértesi táj állóvizekben elég gazdag. Említésre méltó a csákvári Mennyei-tó, az oroszlányi erőmű hűtőtavaként szolgáló Bokodi-tó, továbbá a Környei- és a Majki-tó. Új tó keletkezett Oroszlány város közepén, a pihenőterületen. Új tavakként tartjuk számon a vértesszentkereszti romok és a Gerencsér-vár környékén a megszűnt külszíni bányászat gödreit is, amelyek talaj- és felszíni vizekkel teltek meg. 33